No hát gyalog azért messze van a konditerem a megállótól. Viszont volt néhány érdekes arc a teremben. SXok dolgunk nem volt egymással, ők darab szarba sem vettek, én meg viszont. Békés együttélés.

Továbbra is a vízben érzem magam jól. Már csak meg kellene tanulni rendesen úszni. Az a koordinálatlan kapálódzás amit kivitelezek, csak nagy jóindulattal nevezhető úszásnak. Bár az kétségtelen, hogy fennmaradok a víz tetején (ezt különösebb erőfeszítés nélkül) és még haladok is. Kényelmes nagypapis tempóban, de haladok.

Ellenben egyelőre jegeljük a cardioőves fitnessz óra vásárlást. A tízezres már nem volna rossz, de ennyit csak akkor adnék ki, ha biztosan lesz mire használni. Úgy értem, ha nem adom fel ezt a mozgolódást idő előtt. Nem mondom, ha volna bringám, szó nélkül megvenném. Mégis csak jobb volna a természetben kerekezni, mint egy terembe zárva.

A súlyom viszont nem nagyon akar nekilátni a csökkenésnek. Az is igaz, hogy azért az utóbbi időben volt néhány olyan kaja, amire nem volt igazából szükség, de ha egyszer olyan jól néztek ki azok az átkozott puncsbombák, és az az illat! De a sört megálltam, azóta is a hűtőben figyel két doboz. Már vagy két napja...