Reggeli rutin megvolt, aztán méreckedés: -1,2 Kg (az előző héthez képest), ami nem rossz. Ha még azt is hozzávesszük, hogy voltak esti túlkapások, egészen ügyes. Szeretném azt gondolni, hogy ez nem egyszerűen folyadékhiány, hanem valóban zsírapadás. Nem akarok túlzó következtetéseket levonni, de ha betartom amit kitűztem magam elé, akkor még jobban fog alakulni a dolog.

Már csak azt a fránya mozgást is komolyan kellene csinálni. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy ilyen jégpályás utakon rójam a kilómétereket. Pedig el kell kezdeni, mert a futóművem egészen berozsdállt már.

Azt mondtam az elején, hogy őszintén és tabuk nélkül beszélek. Ime: Az azért durva, hogy egy kétórás bevásárlástól fáj a derekam és a lábam. Tegnap bevásároltunk különféle uszodai cuccokat. Úszósapi és úszószemüveg került a kosárba. Mindenki arra bíztat, hogy járjak úszni és sétáljak többet.

A séta oké, az ingyen van, de egy uszodabelépő vagy 1800 forint, vagy kétszer másfél-két óra utazás. Még az érdekel, hogy van-e olyan lehetőség, hogy orvosi javaslatra kedvezményes belépő. Nem, nem az orrom görbül, hanem állás -értsd fizetés nélkül arra kell törekednem, hogy a lehető legolcsóbb megoldást találjam meg...

Azt meg már nagyon várom, hogy végre anélkül mászkálhassak, hogy folyton egy vastag zakó képe lebegne a szemeim előtt. Elég ügyetlenül közlekedek csúszós talajon. Folyton úgy érzem, hogy kimennek alólam a lábaim. Ezzel a testtömeggel pedig igazán nem hiányzik egy alapos pofáraesés egyik tagomnak sem.

Tegnap azt akartam megtudakolni a sportáruházban, hogy tudnak-e olyan bringát ajánlani, ami kibírja ezt az elképesztő terhelést. Persze nem kérdeztem meg, mert párom korhollt miatta, mondván az a veszély most nem fenyeget, hogy kerékpárt vegyünk. Ebben mondjuk túl azon, hogy szarul esett, annyi reláció van, hogy még azt sem használnám. Legfeljebb ha kitavaszodott. Ja, meg persze az ára is probléma... Ha nem telik, hát nem telik.

Az viszont biztos, hogy nagyon utálok a karosszékben ülve keseregni a hatalmasra hízott testemen... Időnként meg elfog a kétség, hogy lessz-e belőlem még emberforma.

Hozzáfűzések:

Nem vagyok különösebben szégyenlős, az uszodában sem az zavarna hogy le kell venni a ruhát és megmutatni a hab-testemet. A reakciók már inkább zavaróak. A gúnyos és megvető pillantások sem segítenek, de a szánakozó tekintetek kifejezetten idegesítóek. Amúgy a vízben jól érzem magam. Gyerekkorom óta szeretek bármiféle vizi tevékenységet. Mondjuk amit csinálok az nem igazán úszás, inkábbcsak úszkálás.

Öt, hat évesen már tudtam úszni, a magam módján, de ez azért messze elmarad attól, amit egy sportoló úszásnak nevezne. Bár tudok mellúszni, hátúszni, gyorsúszni és ha összeszedem magam akkor még a pillangó is megy, csak 1: nem túl sokáig, 2: nem túl szépen. Ez persze gyakorlás kérdése.