1973-ban születtem. Arra már nem emlékszem, hogy milyen volt az időjárás azon a napon, ahogy arra sem, hogy a napvilágot, vagy a holdat láttam-e meg. Az viszont biztos, hogy azóta eltelt harminchat év és még egy kicsi.

Meg az is biztos, hogy az utóbbi öt év elkezdett és befejezetlenül abbahagyott fogyókúrái sikeresnek épp nem voltak mondhatóak. Mondok két számot.: 184, 180. Az egyik a magasságom, a másik a súlyom. Mindegy is melyik mi, mert akármelyikkel is, de elképesztő méretűre puffadtam. Felismerés: Ez így nem mehet tovább!

A történetem talán nem egyedülálló. Gyerekként már voltam kövér, de kamaszkorom végére sikerült a súlyomhoz hozzánőni. Aztán jött a sportos időszak. Sokféle harcművészetet kipróbáltam. Napi edzések, hetente háromszor tanulóként, egyszer meg oktatóként. 

Egy napon történt, hogy edzés előtt egy kezdő tanuló kérte, mutassak be egy rúgást, megtettem -nem kellett volna. Azt tessék elfelejteni, hogy bemelegítés nélkül nekivágunk egy gyakorlatnak, mert a következmény elég súlyos is lehet. Én úgy jártam, hogy a bal térdem szanaszét szakadt. Ekkor olyan 21-22 éves voltam. Eb csont beforr, gondoltam.

Aztán valahogy mégsem lett olyan, mint gyárilag volt. Sokszor előfordult, hogy kisebb megerőltetésre is kifordult a térdem. Ha pihentetni kell, akkor nincs mese, pihentetés. Aztán elkényelmesedés, majd konkrétan ellustulás. Aztán néhány év stagnálást követően szép lassan a tunya életmód miatt elkezdődött a gyarapodás időszaka. 

Az elején alig észrevehetően jöttek az újabb plusz dekák, aztán a kilók is, most pedig már a derekamra rakódott réteg mint ha önálló életre kelt volna. És ha csak ez okozna gondot, talán nem is esnék kétségbe, de ahogy gyűlnek a kilók, úgy válik egyre ördögibbé a kör. Fogyókúrázni 130 kilónál kezdtem. Kipróbáltam mindent, ami a szemem elé került. Épp csak a különféle szereket nem, de minden kúrába belekezdtem. 

Aztán persze amikor már a végletekig kiéhezve, bár néhány kilótol megszabadultam, kezdődött a jojózás. Ha lemet 5 kiló, utánna feljött 10, aztán lefogytam 15 kilót,  de feljött 20 másik. Az utolsó három évben meg már nehézzé vált a járás, de még a hugyozás is. Meg persze a szex, mert ezzel az alkattal vagy alul érünk össze, vagy felül. A kettő egyszerre már nem megy.

Három éve elvesztettem a munkahelyem, és nem mondhatnám, hogy előnyt jelent a külsőm a munkakeresésben. Biztosan viccesnek tűnik olvasva, de átélni azért nem olyan kellemes, amikor hiába kínálnak hellyel egy felvételi interjún, ha nem férek az ülő alkalmatosságba, vagy azért utasítom vissza a helyet, mert tudom, összetörne alattam. Így aztán három éve még kevesebbet mozgok, ami meg nem a fogyást segíti elő, de egyre inkább gyarapszik a pokoli úszógumi.

Nincs mese, neki kell látni a fogyásnak. Erről fog szólni az oldal. Szókimondóan, gátlások nélkül. Akkor is, ha ez megalázó helyzetek bemutatásáról fog szólni az elején. Olyan vagyok, amilyen, hiába szégyenkezek rajta. A gömb meg hiába stabil forma, ha én nem szeretném azt elérni... Úgyhogy kivagyok, de nem akarok belefulladni a saját zsíromba!