Először a tény: 182 Kg

Ez azt jelenti, hogy a hosszúra nyúlt ünnepek alatt felszedett többlet lassan eltűnik. Még messze a Karácsony előtt mért legalacsonyabb súlytól (179), de jó úton.

Aki azt mondja, hogy lefogyni könnyű, az hazudik! Tél van, sötét, hideg, fáradt vagy amúgy is, és ott van még három gyerek. Csinálom nekik a finom szendókat, hideget-meleget, én meg rágom a hungarocelszeletet és folyik a nyálam. De nem lehet, anyával mi rendíthetetlenül esszük a diétásat -kis ráhagyással.

Elmondom hogyan csináljuk. Nem főzünk itthon, csak vasárnapra vagy a gyerekeknek. Biztosan olcsóbb lenne, de olyan kicsi adagokban nem tudunk főzni és még akkor is ott lenne az a bizonyos "csak egy pici maradt", amit úgy is letolsz. Mert abból a piciből baj nem lehet... DE! Azokból a számlálatlan picikből van az én 100 Kg feleslegem, amit húsz egynéhány év alatt sikerül begyűjtenem a derekamra meg ide-oda.

Szóval hat napon a megrendelt, alacsony kalóriatartalmú, fogyis kaját esszük. Arra figyelünk (egy lófaszt figyelünk, a feleségem figyel rá amikor rendel), hogy az alapvető tápanyagok egyensúlyban legyenek. Nem írok cégeket, mert egyik sem szponzorál, de korábban olyan helyről rendeltünk, ahol megvolt a reggeli, ebéd, uzsonna és a vacsora is, heti hat napra. Sajnos minőségromlás miatt mát kellett keresni. Most csak ebéd, vacsora jön, a reggelit és uzsonnát magunk oldjuk, mármint a feleségem a feleségem oldja meg, az előző menük tapasztalata alapján.

Reggelire a hagyományos zabpehely joghurtban, vagy körözött, vagy szelet sonka és ultra sovány sajt, vagy zöldségkrémek, tojáskrém, tonhalkrém, utóbbiból van kereskedelmi forgalomban is egészen korrektül a diétába illeszthető. A májkrém hiányzik, de a megvehetők sokkal zsírosabbak, mint amit korábban kaptunk a rendeléssel. A porció (nevetségesen kicsi) 4 korpovit keksz, vagy 3-5 extrudált kenyér, és vagy 25 g kencefice. vagy egy szelet sovány sonka valami alig zsíros sajttal és zöldség: paprika, paradicsom, esetleg fekete retek. 

Tízóraira én egy kávét csinálok, már ha az a híg, édesítőszeres, tej nélküli amerikai lötty kávénak nevezhető. Meg alma. Abból viszonylag sokat eszem és nem érdekel a plusz kalória, mert kell a rost, hogy a belek működni tudjanak. A nap folyamán, ha megéhezem, betolok egy almát. Legalább nem kolbászt, bár az is előfordul néha.

Nincs lelkiismeret furdalásom. Igyekszem távol tartani magamtól a bűntudatot, ezért nem is használok olyan kifejezéseket, hogy "bűnözök". A bűn, bűntudatot szül, a bűntudat félelmet, a félelem pedig cukorral táplálkozik. Tényleg bekapok ezt-azt, de igyekszem módjával, mértékkel és önmérséklettel. Amikor rám tör a farkaséhség, akkor valamit elrontottam. Akkor a szervezet valamit követel, amit nem kapott meg. És tudod sokszor ez a valami nem tápanyag, hanem a szeretet. Amíg nem fogadtad el magadat, addig nem fog sikerülni a fogyás sem, mert nem vagy magaddal őszinte.

Ebédre általában valami szárnyas van többnyire párolt zöldséggel, de töltött paprika és rakott ételek is akadnak. Korábban ott rontottuk el, hogy a viszonylag leszűkített lehetőségek mellett az ízeket is erősen korlátoztuk. Már pedig étel fűszer nélkül nincs. Ha nincs íz, az agy követel. És nem csak a fűszer, de só és zsír is kell az egészséges működéshez. Nem kell nagykanállal enni, de elhagyni sem szabad. A zöldségeket, zöldbab, répa, brokkoli, barna rizs vagy bulgur tarkítja. A bulgur egyébként félig főtt tört búza, ellenben a kuszkusz egy tésztaféle. Csak mondom, mert ezt sokan nem tudják. Apropó, árpagyöngyöt ezer éve nem ettünk. 

Uzsira legtöbbször gyümölcsöt vagy joghurtot eszünk, ezt nem is tudom nagyon cizellálni.

Vacsira hasonlókat eszünk, mint ebédre, de a feleségem arra ügyel a rendelésnél, hogy a szénhidrátban gazdagabb fogás legyen napközben, az alacsonyabb pedig estére. 

Amit észrevettem, hogy nagyon fontos a rendszer. Hogy meghatározz egy időintervallumot. Nagyjából két, három óránként követik egymást az étkezések. 8-10-12-15-18, nekem ez jött be. És az elején, amikor azt hittem, hogy a legnagyobb lesz a a kis testemet érő sokk, abban a meglepetésben volt részem, hogy többet ettem, mint annak előtte bármikor. Jó, nem mennyiségben, de az étkezések számát és minőségét nézve mindenképpen. És ez jó volt, mert szerethetővé tette a diétázást. És ez fontos. Az önsanyargatás az elfogadás és a szeretet hiányához vezet, ami végül falórohamokban csúcsosodik ki. 

Oké, befejeztem, végül is nem akarom eladni magam, mint healthy coach, csak elmondom az eddigi tapasztalataimat!