A fitnessteremben furcsa, de végülis érthető kérést kaptam. Menjek el a háziorvoshoz, aki kiad egy igazolást, hogy javallja a felügyelt edzést. Persze én sem örülnék, ha a kondigépeimen találna szívinfarktusban elhalálozni a kedves vendég... Mindegy, azért akkor is fura.

Ami visziont érdekes, és ezt előre tisztázni kell, hogy mi a célom ezzel a mozgalmi élettel. Biztosan eredményez egy kis alakulást a szervezetemben. Anyagcsere, életrekelő izmok, fokozódó vérkeringés, nyirokérrendszeri működés fokozódása, ilyasmik. Meg talán egy kis feszesedést is lesz itt-ott, de nem az a célom, hogy most aztán atomragyúrt macsót faragjak magamból. 

Egyszerűen azt szeretném, ha egy kis mozgás is kerülne a mindennapok szürke, unalmas egyhangúságába. Azt még nem tudom, hogy társaság is, de ez hamar ki fog derülni. Annyit akarok csak, hogy ha felülök egy bringára, akkor hagyjanak tekerni egy órát mondjuk. Vagy sétálni egy sífutógépen. A zsírégetés legfeljebb adalék a jóhoz, de én tökéletesen megelégszem azzal is, ha kicsit bejáratódik a futóművem, hogy egy 12 kilóméteres egyenes terepen művelt gyaloglás ne szaggassa ki a tüdőmet és a végére ne érezzem azt, hogy itt a világ vége.

Kurva szarul esett, amikor mellettem a nyugdíjas bácsika elrohant, miközben én folyton azt néztem, hová tudom biggyeszteni a puhos seggem. Mozogni akarok egy kicsit. Nincsenek nagy elvárásaim, ami a kilókat illeti. Nem várom, hogy most aztán varázsütés és hirtelen csoda történjen. Nem mintha nem hinnék a csodákban...

Az egy kicsit azért bánt, hogy itt is csak a személyes beszélgetésen derült ki, hogy az egyik gépet nem használhatom -mert tönkremenne, a másikat is csak óvatosan, a harmadikról meg majd kiderül... Amit igazán szeretnék, az a sífutógép -de hülyén hangzik. Azért pont azt, mert az igazi gyaloglásnál amikor a lábam lekoppan a földre, az eléggé megerőlteti a bokámat, térdemet. Azt várnám a géptől. hogy mivel a terhelés folyamatos, tehát a talpam folyamatosan érintkezik a taposófelülettel, ezért legalább ezt a becsaódás keltette rezgést ki tudom küszöbölni.

A bringa mondjuk nem mozgat meg annyi részt belőlem, mint a sífutó, de azért az is mozgat. Ráadásul egy olyan izomtömeget, ami még megvan, csak lassan elerőtlenedett. Ezeket a gépeket itt sem fogom tudni használni(?)... Pedig fogom (hahaha).

Ma elmegyek a háziorvoshoz, ad "igazolást", csinálunk egy EKG-t, aztán felhívom az edzőt, hogy megbeszéljük a kezdő időpontot. Szimpatikus, csak egy kicsit túl szangvinikus jellem. Mondjuk a hivatásához kell is... Ja és a szememet dícsérte, meg hogy mekkora lélek, meg ilyenek. Ekkora testben bizony nagy lélek fér el... és most egy kicsit meg van szeppenve, mint amikor először ment oviba, iskolába vagy kung-fu edzésre...

(És hogy egy pár szót a lábról is beszéljek, ha már ez a bejegyzés címe: A gyaloglást két fertályam nem bírja. A lábam és a derekam, ez biztosan jelentkezni fog itt is. Majd ki kell találni rá valami okosat -ahogy mégiscsak elviselik majd az erőltetett igénybevételt.)

Hiába magyarázom, hogy nem, egyszerűen félek a teremtől, a bámulóktól, a kudarctól -nem tudom mitől. Pedig biztosan nagyon jó tanácsokat fogok kapni az edzőtől, meg táplálkozási segédletet tán, meg edzéstervet, meg ilyesmiket...