rinya

Érdekes gondolatolatok körvonalazódnak bennem a fogyással kapcsolatban a világ működéséről.

Ha azt mondom, hogy a világban valami nincs rendben, akkor arra gondolok, hogy valami nincs rendben a világgal. Lefordítva ezt az én problémámra: A sportolás lehetősége annak számára a legelérhetetlenebb, akinek a legnagyobb szüksége volna rá. Nekem a mozgás létkérdés (volt, most sokkal inkább mint akkor, és majd lesz újra).

Az edzőm utánnaérdeklődött, még a gyártó képviselőjével is felvette a kapcsolatot. A cardiogépek (elliptikus, futópad, bringák) nem az én súlycsoportomra vannak méretezve. A mechanikus (húzós-tolós, súlyzós) gépeken kívül szinte semmit nem használhatok a fitnesteremben. Egy bringa van, és egyelőre kevéssé zavar, hogy mocsok kényelmetlen az ülése. Legalább az van.

Már a mozgás elkezdése sem hétköznapi feladat, ha valaki vágósúlyban van. Még kevésbé egyszerű a szükséges cuccok beszerzése. Ki gondolná, hogy egy nyomorult tornaruha is másfél hónapos utánnajárást igényel, a tornacipő vásárlás pedig felér egy kisebb csodával. Egyszerűen az én méretemre nem készítenek ruhákat, vagy ha mégis, akkor azt aranyárban mérik.

Elérhetetlenek a sportszerek is, mert kereskedelmi forgalomban kizárólag az átlagos, vagy az alatti súlyú játékosok találnak maguknak eszközt. Megkaptam már a miért nem futsz vagy sétálsz szemrehányást... Mondhatnám, hogy no comment, de abból nem érthető, hogy miért is. Hát azért, amire tegnap jötttem rá az egyetlen számomra elérhető cardiobringát hajtva.

Ha felülnék egy valódi bringára (-és itt most tételezzük fel, hogy szupererős és szuperkönnyű anyagból készül, ergó nem egy pedálos rigaváz), sokkal nagyobb ellenállást kellene legyőznöm, mint a gépen a zsírégetéshez szükséges szint. Ugyanilyen a futás vagy a séta is. Főleg betonon az van, hogy minden lépésnél hozzáverem a lában a talajhoz, ami az egyébkénz is túlterhelt csontokat, izmokat, inakat és izületeket még alaposan meg is kalapálja. Ezzel szemben mondjuk az elliptikus tréneren, vagy sífutógépen az a helyzet,. hogy a talp végig érintkezik a taposófelületen, így a felszabaduló energiák nagyrészt a mozgásra fordítódnak és nem vesznek el a becsapódás keltette rezgésekben. Ergo sokkal többet és hasznosabban tudnék gépen sétálni, mint az utca kövén.

Na nem panaszkodás ez, csak elgondolkodtam azon, miért is van ez így. Igazából semmi bajom nincs, minden értékem rendben van a súlyom ellenére is. Persze kevés mozgás és satnya, nyeszlett izomzat, alacsony szintű anyagcsere, talán lassú is. Egy kis magasvérnyomás az van, de kezelve. Viszont nincs se cukor problémám, se a koleszterinnel bajom. Egyelőre! Nekem most ez a mozgás azt jelenti, hogy ne is legyen. Tudom, hogy a táplálkozást is meg kell változtatni, de elsősorban akkor is a mozgás hiányzik. Meg zavar, hogy kihalok egy laza kaptatótól, és szaggat a derekam, leszakad a bokám, stb. Na...

Csak azt nem értem, miért néznek rám olyan nagy kerek szemekkel, ha ilyen kövéren beállítok, hogy most akkor egy kicsit mozognék. Miért nem lehet kedvezményesen igénybe venni alkalmas sportlétesítményeket. Nem akarok odaköltözni, csak mondjuk hetente másfél, két órácskát aktívan eltölteni a lehetőségeimhez képest. Hát fura akárhogy is nézzük.

Már csak azért is, mert ha nem mozgok, és cukorbeteg leszek, és levágják a lában és tolókocsiban ülök majd, akkor megyek kopogtatni a TB ajtaján, meg az önkormányzatnál, meg ahonnan csak pénzt remélhet a bódogtalan, meg a rengeteg államilag is finanszírozott gyógyszer és kezelés, meg vizsgálatok és egyéb egészségügyi ellátás, ami sokkal többe fog kerülni, mint amibe most kerülne egy kibaszott kedvezményes uszodabérlet, vagy TB támogatott "fitnes" bérlet. Szóval fura a világ, és erre nem magyarázat az sem, hogy miért nem gondolkodtam eddig erről, és miért nem gondoskodtam a mozgásomról addig, amig csak megelőzés lett volna önerőből... Hiszen megelőzés ez is, méghozzá önerőből, csak sokkal magasabb kockázatok elkerülésére, mint a normál esetben egy átlagos "játékosnál".

Mellesleg az is érdekes, hogy fogalmam nincs hová vihetném a gyerekemet, hogy rászoktassam a mozgásra, sportra, vagy a rendszeres testedzésre. Nem nagyon tudok valóban működő, és elérhető áron igénybe vehető szabadidőközpontról, ahol kiélhetők a fölösleges energiák, ledolgozható a mindennapokban lerakódó stressz, meg az úszógumi.

Eltűntek a grundokról a focipályák, pingpong asztalok, tollasozásra alkalmas gyepek, meg a felszerelt játszóterek. Normafánál van az egyetlen olyan tér-rét, ahol láttam mókuskereket és lengőpallós folyosót. Ezek teljesen eltüntek lakókörnyezetünkből. Sok a fitnesterem, alakformáló stúdió, szépségszalon lézermasszázszsírleszívóval meg akkupunkturás fogyasztológia, csak a mozgásra nincs tér és idő. Pedig nagyon igaznak találom a régi mondást: Akinek nincs ideje az egészségére, annak majd lesz ideje a betegségére...