Az az igazság, hogy kicsit leült a lendület, elveszett a lelkesedés. Ahelyett, hogy lassan elkezdene apadni a felesleg, egyhelyben toporgás van. Ma is mértem, csak úgy kíváncsiságból: 179,1Kg. 

És közben nehéz rávenni magam arra, hogy összeszedjem a cuccom, és elmenjek edzeni. Persze megyek, csak nincs ami feldobna. Olyan hiábavalónak érzem a sanyargatást. Pontosabban az a baj, hogy egyelőre sanyargatásnak érzem és nem látok igazi eredményt.

Tudom, hogy hosszú, lassú alakulás várható legjobb esetben is, de a lassú azért látható. Ami most van, az meg nem látható. Vagy talán látható, de nem mérhető... Közben mindenféle bőrbajokkal találkozom. Valószínű, hogy a törölköző az oka. Egyszer leteszem a gépre, máskor meg azzal törlöm a kiizzadt nyakam, arcom... Most pedig összeszedem magam, és a cuccom, és nekilódulok az edzésnek...