Most 2010. január vége van. Arra az elhatározásra jutottam, hogy le kell fogyni. Nem szeretnék, nem jó lenne, hanem KELL!

A történet régen kezdődött, épp diót gyomláltam az üvegházban, amikor jött Anyám és azt kérdezte: Artúr, -akkor még nem voltam Sir Artúr, Artúr, tudnak-e a hollók víz alatt repülni?

De vegyük komolyra a szót. Tudom, hogy a világegyetemben minden létező dolog a tökéletesre törekszik, és az Euklideszi geometriában a tökéletes térbeli test a Gömb. Ennek ellenére én nem vagyok megelégedve a gömbhöz közelítő formámmal. Már csak azért sem, mert különösen nagy hátrányt jelent az élet egyes területein. 

Mivel közel járok már a negyvenhez, nem mondhatom magam kifejezetten fiatalnak. Viszont szeretném magamat nem öregebbnek érezni, mint ami indokolt lenne. Hiába mondják nekem, hogy egy joviális külsejű erősen túlsúlyos ember boldogságot sugall, meg hogy a has tekintélyt jelent. Ez egy baromság. 

Az én hasam azt jelenti, hogy egy ideje nem látom a pöcsöm, legfeljebb tükörben, és ott is csak akkor, ha megemelem a lelógó hájtömeget. Hát ezennel kijelentem, hogy elkezdek fogyni. Az út rögös lesz -gondolom, és nehéz is, de két lehetőség van. Az egyik, hogy hamarosan belefulladok a saját zsíromba, aztán még odaátról azt is végig kell halgatnim, ahogy a temetésen panaszkodnak a díszhuszárok: "aztakurvaanyját, ezért a koporsóért háromszoros árat kérünk..."

Nos az elhatározás megszületett, így most egy kis sörkúrával még jól fejbevágom magam, mielőtt nekilátok a kivitelezésnek. Azt határoztam el, hogy a fogyásnak indulás közben lejegyzem ami a fejemben jár, ami történik velem, így végigkövethető leszb az út, akárhová is vezessen. A kitűzött cél persze az, hogy egy év alatt leadjak úgy cirka ötvenet a feleslegbő. És meg kell mondjam, azzal még mindig a túlsúlyos osztályban maradok. Végül majd még ötventől meg kell szabadulni, mert valamikor a múlt évezred utolsó évtizede előtt annyi volt a versenysúlyom. 

Ebben a blogban nem árulok zsákbamacskát. Nyíltan beszélek majd mindenről, gátlások és félelmek nélkül. Nyilván beszélek majd szexről, munkáról, mindennapokról. Szeégyen ide vagy oda, ennek az állapotnak van néhány kifejezetten kellemetlen velejárója. Nyilván kapok majd hideget is-meleget is, remélem ez nem fog eltántorítani attól, hogy pontosan beszámoljak a folyamatról.

Hát akkor kezdjük!