Az öt napos kilengés azt eredményezte, hogy fel vagyok püffedve. Tele vannak a beleim és rengeteg vizet is sikerült elraktároznom. Tudom, hogy végre el kell kezdenem mozogni, mert az éhezés egymagában nem jelent fogyást, csak ha elkezdem a kalóriákat is égetni. Másrészt a koplalástól csak legyengülök -ezt nagyon is érzem. Meg azt is érzem, hogy lassan agyonnyom a saját zsírom. Ami viszont elborzaszt, hogy kezdek alkalmatlanná válni a legalapvetőbb funkciókra is. 

Azt vettem észre, hogy a koplalással egyenes arányban nő a fáradtságérzésem. Aztán lehet ezt a tavaszi fáradtságra fogni, de ez valami más. Kedvetlen lettem és savanyú... A besavanyodás című történet úgy néz ki, hogy tényleg savanyúvá válok. Van ebben a mi szép magyar nyelvünkben valami megfoghatatlanul pontos természetlátás. Régen nem volt olyan problémám, hogy büdös lettem ha megizzadok, ma pedig a legkisebb fizikai terheléstől is elönt a ragacsos savanykás lötty.

Gyümölcsöket eszem, de azt hiszem kell valami rásegítés is a szervezetemnek vitamin téren. Viszont azt is hajlamos vagyok elhinni, hogy a mozgás, a friss levegő és a kellő napfény alapvetően támogatja a vitaminok termelődését és hasznosulását. Lassan nincs már kifogás a szabadlevegős tevékenységek ellen. Itt a tavasz, süt a nap, jó az idő és várnak az én csodálatos erdőim.

Gyűlölöm a négyfalmagányt, és mégsem tudok kimozdulni. Néha úgy érzem magam, mint egy háborús hadirokkant. Tegnap itt ültem a gép előtt és folytak a könnyeim. Öszevesztünk a kedvessel. Olyanokat vág a fejemhez, amik igazak -ez benne a legrosszabb, de mégsem tudok tenni ellene.