Nem állítom határozottan, hogy az ötödik emelet üti a Himalája magasságait, de azért nekem elég ide felmásznom, pláne kosárral a kezemben. 

Pulzus 12000, vérnyomás 300/120... Mindez azért, hogy legyen egy kis ebéd.

Reggel az időjárási körülményekre hivatkozva a budaörsi bevásárlótúra elmaradt. Ebben a hóban úgy gondoltuk, hogy inkább nem megyünk. Hanem inkább elmegyünk egy laza erdei sétára. Az útvonal alig három kilométer, ami még ezzel a súllyal is kivitelezhető. Úgyhogy elmentünk Normafához, ahonnan legyalogoltunk Budakeszire. Nem mellékesen a friss hóban királyság volt.

Már csak azért is, met egyszerűen nem visz rá a lélek. Aztán levittem a csekkeket és hazafelé, mivel a liftnél dugó volt, mégis nekivágtam.

Mind a 180 kilómat sikerült felcipelnem, de nem volt finom. A végén a lábam kicsit citerázott, pedig az előírt mennyiségnek csak a negyedét valósítottam meg. Amúgy kell vegyek egy olyan igazi hagyományos sport stoppert, amivel tudom mérni, hogy mennyi volt pl fel a lépcsőn a teljesítmény, vagy majd a "tömb" körül...

Ha egy évet adtam 50 kilónak, akkor ez napi 14 deka fogyást kellene jelentsen. Hétfőn méreckedés és indul a komoly munka. Az eddigi ráhangolódást kicsit meg kell szigorítani. Azért azt nem ígérem meg, hogy önkéntes koncentrációs táborban fogok élni eztán.

Ehatároztam ugye ezt a lépcsőzést, de nem visz rá a lélek. Azért ma, ha leviszem a csekket feladni, akkor gyalog megyek le és gyalog is jövök majd fel. Tudom, hogy ez nem sok, de azért mégis csak adni kell a népi manikűrnek -egy kicsit...

Amióta ebben a témában olvasgatok, teljes a fejemben a zűrzavar. Az egyik azt mondja, hogy a hús beteggé tesz, persze következésképp váljak vegetáriánussá. A másik szerint pedig a gabonafélék okozzák az anyagcserezavarokat.

Az egyik arra hivatkozik, hogy számunkra tökéletesen kielégítő a növényi táplálék, sok rost. A másik szerint pedig nem szabad elhagyni a húsokat és zsírokat. Az egyik szerint a hús telítetlen zsírsavai okozzák a cukorbetegséget, mig a másik arról próbál meggyőzni, hogy a tésztafélék, vagyis a szénhidrát miatt alakul ki.

Én meg itt állok a viták kereszttüzében a 180 kilómmal és nem tudom mihez kezdjek. Jó, annál kevesebb kalóriát kell bevinnem, mint eddig, de mit? Húst vagy szénhidrátot? A mozgás persze elengedhetetlen, de ahoz tápanyag kell. Mivel fedezzem a szervezetem szükségleteit?

Minap olvasgattam és beszélgetéseket halgattam a paleolit táplálkozással kapcsolatban. Szendi Gábor azt állítja, hogy táplálkozásunk helytelensége okozza a civilizációs ártalmainkat. Akár a rák, a cukorbetegség, vagy a szív rendellenességei. Egy teljesen logikus gondolatmenettel levezeti, hogyan változott meg a kultúránk és életmódunk változási során a normálisnak tekintett táplálkozás.

A gondolatsor tiszta, nem kell gabonát fogyasztani. Rost meg van a más zöldségekben és növényekben is. Aztán azt is mondja, hogy nem kell cukrot fogyasztani. Ezzel nincs is bajomn, amúgy sem eszem édeset. Kivéve a tea, azt édesen szeretem, de nem hiányzik a süti meg a csoki. No de azt is mondja, hogy nem kell tejet inni. Igaz is, a hozzánk közel álló népek egy része a mai napig képtelen megemészteni a tejet. Mint a japánok. Ugyanakkor a kaukázusban élő rokonaink meg joghurtot kefirt fogyasztanak, és sajtokat készítenek. Mondjuk ezek már erjesztettek, mint a lovasnomád őseink kancatej itala a kumisz is.

Aztán olvasgatok tovább, mások véleményét, és máris beleütközöm a gabonák, kiváltképp a teljesőrlésűek előnyeiről szóló tanulmányokba. Az meg arról győz meg, hogy a hús bizony méreg, amire az emberi szervezetnek nincs szüksége. érdekes módon ez azt állítja, hogy a bélrendszerünk olyan, hogy abban a hús csak rohad, mire a végére ér. Közben persze mérgeket bocsát a szervezetbe, amik a civilizációs bajainkat okozzák.

Hát ki képes itt eligazodni? Egyszerűen az az érzésem támadt, hogy valamelyik azért mondja azt amit, mert az életemre akar törni. Meg akar mérgezni és ezzel a kegyetlenül egyszerű módszerrel kívánja megoldani a népesség túlszaporodását a földön. Mondjuk mi, magyarok már amúgy is fogyunk. De melyiktől? Mi az, amit ehetünk és mi az, ami megöl minket?

Amikor egy cukortermeléssel foglalkozó nagyvállalat felkért egy "független" laboratóriumot, hogy végezzen tudományos igényű kutatást a szaharin kockázatairól, az eredmény mindenben alátámasztotta az előre elvárt igényeket. A kutatók kimutatták, hogy a szaharinnal táoplált egerek és patkányok milyen válogatott kínok között pusztultak el. Másszor meg a szaharingyártó kért fel egy független kutatót. Az ugyanolyan meggyőzőerővel tudta bizonyítani, hogy a cukor mérgező.

Akkor rendebn, se cukor, se szaharin. De ha se hús, se gabona, akkor csak a paradicsom marad, amit ugyan szeretek, de azért azt nehezen tudnám elképzelni, hogy csak azt egyem. Egy újabb tudományos kutatás kimutatta, hogy az ember, ha fél éven át csak zöldborsót eszik, súlyos klinikai tüneteket produkál, súlyosabb esetben akár bele is halhat. tehát a borsó is mérgező?

Na jó, nem hülye vagyok, csak kövér. Tudom, hogy a szegényes táplálkozás épp úgy káros, mint a túlzott anyagbevitel. Csak hát jó lenne tudni mitől lettem ekkora, és hogyan szabadulhatok meg ettől a hatalmas feleslegtől. Tudom mozgás, de ahhoz energia kell. Mi legyen?

Azt hiszem, hogy veszek egy ostort, vagy korbácsot, vagy legalább egy olyan combkeserítő szögesdrót övet, mint az albínó bérgyilkosnak volt a mi is a címe filmben. 

Még egy ilyen trehány alakot, min én. Jól megreggeliztem az ebédből délben, aztán megebédeltem a reggelit uzsonnára, most meg éhes vagyok, mert a tízórait is lenyomva végül korog a gyomrom. Mozgás meg nuku, ha csak nem a reggeli 2xfél óra buszozást meg a piacot...

Na de majd holnap kiosztom a testi fenyítést és nekilátok jó korán az edzőprogramnak és gyalog viszem le a szemetet. Abba az irányba legalább segít a gravitáció!

Korábban arra gondoltam, hogy veszek egy bringát. Azzal mégis csak lehet mozogni, de nem annyira megerőltető. Hát hamar elvették a kedvem, mert vagy nincs ami kibír, vagy nem megfizethető.

Induljunk ki abból, hogy a hagyományos bringák 80 kilóra vannak tervezve. Mint például az áruházi kínálat. Én böcsülettel végignéztem, de a műanyag fékkar és vékony aluváz igazán nem volt kecsegtető. 

Bringaboltban is jártam. Ott meg azt mondták, hogy lehet építeni, itt van ez a váz 120ért, meg ezek a kerekek másik 70ért, és a... Köszönöm, nem erre gondoltam. Sajna nekem a munkanélküliség mellett nem terem otthon erre ennyi pénz... Hát, most lehet fikázni, ez van. Marad a gyaloglás meg a lépcső.

Szobabicikliről meg ne is beszéljünk....

Azt mondják, hogy a fogyás két összetevőn múlik. A bevitt kalóriák számán, és a ledolgozottakén. Mivel nem vagyok sem vasmunkás, sem bányász, még csak kubikus sem, így a napközbeni mozgást más sportokkal kell megoldanom. 

Tél van, és még hozzá az igazi, régi fajtából való. Hóval, jéggel csúszkálással. Azt tudom, hogy nem fogok a háztömb körül lépegetni ebben az időben. Annak is örülök, ha a muszáj utakon nem zúgok el. Nagyon hülyén érezném magam az utca kövén kapálódzva, ahogy épp felállok egy emberes tanyálás után. Már ha maradt ép csontom, amit a zsír nem zúzott darabokra.

Azt találtam ki, hogy naponta kétszer felmegyek a tizedikre és vissza. Majd lassan megyek, hogy tovább tartson. Az izületeim úgy is készen vannak, azoknak már nem tud ártani egy kis lépcsőzés. Majd meglátjuk mit szólnak hozzá az egyéb belsőségeim.

Néhány év alatt megfordult az íróasztalomon néhány fogyókúra leírása. Kezdjük a California fogyókúrával és a napi főtttojás meg salátalevél diétával. AZtán számlálgattam a kalóriákat is. Aztán volt szétválasztós kúra, meg kilencvennapos.  

Jártam a nagyhírű fogyasztológusnál is, de az osztályán annyiban merült ki a hozzám fűzött megjegyzések csokra, hogy le kéne fogyni. Mondom tudom, azért vagyok itt. Ja meg megjegyezték, hogy ezzel a súllyal (hány éves is vagyok?) még egy kis cukrom vagy koleszterinem sincs? Ennyiebn maradtunk, megköszöntem a segítséget.

Most majd kitalálok valami használható megoldást. Persze kell bele a kevesebb kaja, meg a több mozgás. Meg a kaja hiába kevesebb, ha nem tudatos. Meg persze arra is figyelni kell majd, hogy mikor mennyit eszik az ember fia.

Van néhány rossz szokásom. Ilyen például az, hogy remekül főzök. Sokkal egyszerűbb volna, ha mondjuk nem tudnék főzni, és azt is csak rosszul. Vagy ha mondjkuk nem szeretném és hiányolnám az ízeket. 

Arra viszont rájöttem, hogy a műanyag nem jó. Nekem ne mondja senki, hogy a mesterséges anyagok jót tesznek a szervezetünknek. Ha már elcsábulok és kólát iszom, persze nem gyakran, akkor az ne legyen tele az amúgy is sok szar mellett még édesítőszerekkel is. Érdekes, de az édesítőszerektől még éhesebb vagyok. Mástól is hallottam már ezt...

Nagyon rá vagyunk kattanva a mindenféle mesterséges ízekre. Még a gyümölcsök is elkezdtek édesebbek lenni, mert azt mondják: Úgy jobban eladható. Nekem meg nagyon hiányzik egy igazán finom savanykás alma. Egy tasakos instantleves semmi originálisat nem tartalmauz, viszont van benne guargumi, meg izorubin, meg ízfokozó, meg az isten tudja csak, hogy mi minden. 

No hát az biztos, hogy el kell felejteni a kínai takonylevest és a nyolckincs mártást. Curryt majd én főzök otthon, a rántotthús meg párolt zöldségekkel is finom. Az adagokat persze drasztikusan kell csökkenteni, de elsőként most arra kell figyelnem, hogy ne egyek este.

Nem lesz egyszerű a feladat, mert amióta az eszemet tudom, nálam a vacsi volt a főétkezés. Mondjuk gyakran az egyetlen. Tudom, hogy hiába eszem kevesebbet, ha azt mind egyszerre, főleg este. Tudatosság kell! Meg rengeteg erő a kivitelezésben, amikor a nagyfilm alatt beindul az emésztőszerveim összessége és követeli a kalóriákat!

Méricskélni nem fogom magam naponta, annak nem sok értelme van, de kéthetente mindenképp kell...

Hát, itt tartok most, az első lépésekhez próbálgatom az új jövőképemet.

Akkor fogyásra fel!

1973-ban születtem. Arra már nem emlékszem, hogy milyen volt az időjárás azon a napon, ahogy arra sem, hogy a napvilágot, vagy a holdat láttam-e meg. Az viszont biztos, hogy azóta eltelt harminchat év és még egy kicsi.

Meg az is biztos, hogy az utóbbi öt év elkezdett és befejezetlenül abbahagyott fogyókúrái sikeresnek épp nem voltak mondhatóak. Mondok két számot.: 184, 180. Az egyik a magasságom, a másik a súlyom. Mindegy is melyik mi, mert akármelyikkel is, de elképesztő méretűre puffadtam. Felismerés: Ez így nem mehet tovább!

A történetem talán nem egyedülálló. Gyerekként már voltam kövér, de kamaszkorom végére sikerült a súlyomhoz hozzánőni. Aztán jött a sportos időszak. Sokféle harcművészetet kipróbáltam. Napi edzések, hetente háromszor tanulóként, egyszer meg oktatóként. 

Egy napon történt, hogy edzés előtt egy kezdő tanuló kérte, mutassak be egy rúgást, megtettem -nem kellett volna. Azt tessék elfelejteni, hogy bemelegítés nélkül nekivágunk egy gyakorlatnak, mert a következmény elég súlyos is lehet. Én úgy jártam, hogy a bal térdem szanaszét szakadt. Ekkor olyan 21-22 éves voltam. Eb csont beforr, gondoltam.

Aztán valahogy mégsem lett olyan, mint gyárilag volt. Sokszor előfordult, hogy kisebb megerőltetésre is kifordult a térdem. Ha pihentetni kell, akkor nincs mese, pihentetés. Aztán elkényelmesedés, majd konkrétan ellustulás. Aztán néhány év stagnálást követően szép lassan a tunya életmód miatt elkezdődött a gyarapodás időszaka. 

Az elején alig észrevehetően jöttek az újabb plusz dekák, aztán a kilók is, most pedig már a derekamra rakódott réteg mint ha önálló életre kelt volna. És ha csak ez okozna gondot, talán nem is esnék kétségbe, de ahogy gyűlnek a kilók, úgy válik egyre ördögibbé a kör. Fogyókúrázni 130 kilónál kezdtem. Kipróbáltam mindent, ami a szemem elé került. Épp csak a különféle szereket nem, de minden kúrába belekezdtem. 

Aztán persze amikor már a végletekig kiéhezve, bár néhány kilótol megszabadultam, kezdődött a jojózás. Ha lemet 5 kiló, utánna feljött 10, aztán lefogytam 15 kilót,  de feljött 20 másik. Az utolsó három évben meg már nehézzé vált a járás, de még a hugyozás is. Meg persze a szex, mert ezzel az alkattal vagy alul érünk össze, vagy felül. A kettő egyszerre már nem megy.

Három éve elvesztettem a munkahelyem, és nem mondhatnám, hogy előnyt jelent a külsőm a munkakeresésben. Biztosan viccesnek tűnik olvasva, de átélni azért nem olyan kellemes, amikor hiába kínálnak hellyel egy felvételi interjún, ha nem férek az ülő alkalmatosságba, vagy azért utasítom vissza a helyet, mert tudom, összetörne alattam. Így aztán három éve még kevesebbet mozgok, ami meg nem a fogyást segíti elő, de egyre inkább gyarapszik a pokoli úszógumi.

Nincs mese, neki kell látni a fogyásnak. Erről fog szólni az oldal. Szókimondóan, gátlások nélkül. Akkor is, ha ez megalázó helyzetek bemutatásáról fog szólni az elején. Olyan vagyok, amilyen, hiába szégyenkezek rajta. A gömb meg hiába stabil forma, ha én nem szeretném azt elérni... Úgyhogy kivagyok, de nem akarok belefulladni a saját zsíromba!