Ma este találkozom a leendő életem első ismerősével, jövő héten pedig kezdődik a munka. Kicsit azért félek tőle. Mégiscsak egy fitness terem, ahol nem az olyan típusú emberkék mozgolódnak mint én. Ha most egy kicsit pozitívan álnék a dologhoz, azt mondanám: Ez nagyszerű, kuriózum leszek!

Olyan könnyű mondani, hogy emeld azt a löttyedt segged! Tudom, hogy a rám rakódott felesleg kizárólag magamnak köszönhető. Hiányzik a régi testem! Az sem volt tökéletes, nem volt kidolgozott és izmos kerek seggem, soha nem voltam szálkás, a hasam sem volt kockás még fénykoromban sem, de ez a mostani megereszkedett bürke és az alá gyűrődött cirka 100 kilo zsír kifejezetten taszító jelenség. Ahogy a zsírból adódó teszetosza tohonyaság is.

Remélem, hogy hamarosan már majd nem a rengeteg nyavajgást fogom írni, hanem a sok pozitív élményt, ami mind a mozgásból, az új környezetből ered. Igazság szerint hiányzik a társaság is. Bízom benne, hogy mindez ad egy kis lüktetést, egy kis életet visz a szürkeségbe...

Hamarosan a ruhátlanság iránti gátlásaimat is le kell gyűrnöm, mert már semmi nem választ el az uszodától. Tegnap beszereztünk edzőruhát, úszónadrágot, már csak egy kényelmes edzőcipőre van szükségem, meg egy papucsra az uszihoz. 

Félek én ettől a jövőtől egy picit. Nem jól viselem a kudarcot az utóbbi időben. Nagyon rám tud telepedni. Nem akarok felsűlni, nem akarom behúzott farokkal, megszégyenülve félbehagyni. Mellesleg nem is olcsó -igazán tisztességtelen volna, ha félbehagynám a fogyatkozást.

Amúgy a cuccok, amiket beszereztünk nagyon jók. Még az úszónadrág is tetszik. Óckodtam egy kicsit, hogy ne fecskét kelljen venni, de ez hosszúszárú -mégis jól áll. Már a lehetőségekhez képest.

Felhívtam az személyi edzőt, aki telefon alapján szimpatikus. Megbeszéltünk néhány dolgot, a héten tudunk találkozni, aztán a jövő héten elindulhat a munka.

Valamiért most olyan feldobott vagyok, pedig kemény lesz a kezdet, ezt biztosan tudom. Meg azt is, hogy egyedül nem tudok nekilátni az érdemi mozgáshoz. Na a lényeg csak annyi, hogy nagyon várom már a dolgot!

Felhívtam a Zakku Punk Turista nénit, aki nem nagyon hallotta amit mondok, mert mobiltelefon volt a kezében és utcán közlekedett. Nem ezaz érdekes, hanem az, hogy megerősítette atz elképzelésemet. 

A szúrkálódás addig hat, amig tart. Aztán csak a 600 kalóriás diéta marad, akár hogy is nézzük. Cirka egy hónap alatt levisznek rólam legfeljebb 12 kilót (ez van a hirdetésben), AzTán ahogy abbahagyom az éhségérzetcsökkentő mutatványt, rájövök mennyire is éhes lettem egy hónap alatt. Na ebből nem kérek. 

Bár a hölgynek volt egy jó mondtata: Csak attól nem hízunk, amit nem eszünk meg... Én viszont úgy gondolom, hogy amit megettünk, azt dolgozzuk le... Ettől még lehet és kell is a kalóriacsökkentés, de tudom, nekem mozgásra vab szükségem!

Itt a következő bukfebnc a sztoriban. Tegnap este kinéáztem egy fittnesztermet, ahol vannak gépek, pl az áhított birodalmi lépegető -léánykori nevén elliptikus tréner, meg bringa. Kedvesek is voltak, de a gépek ugyanolyan teherbírásúak, mint amit tegnap láttunk a sportáruházban benne.

Nekem hiába kedves a fittneszeddző, ha a gép meg ordít, hogy most azonnal és haladék nélkül hagyjak fel az ő kínzásával. Ennek hiányában pedig öngyilkosságba kezd és elveszíti csapágyait, tengelyét meg amilye még veszíthető... Köszönöm, olyan helyet keresek, ahol a kapuban megörülnek a jöttömnek, hogy ez aztán a kemény munka, szép kihívás, ebből (belőlem) embert faragni...

Most lehet, hogy megtaláltam a Zideálisat? Ide áll, oda áll, 20 kilója odébbáll... (hahaha)

Kaptam egy személyi tréner nevet, elérhetőséget és egy visszautasíthatatlanul kedvező ajánlatot. Csak a telefont nem vette fel a hölgy. Sebaj, kitartóan fogom keresni! Azt lehet róla tudni, hogy Életmód tanácsadó, Wellness tréner, Testépítő szakedző, Kardio edző, Fit Forma Tréner, Személyi edző, Sport masszőr, Természetgyógyász, Fülakupunktúrás addiktológus, Folyamatban: Reflexológus. Impozáns lista, már csak ezért is érdemes megismerkedni vele!

Eljött a hétfő reggeli igazság pillanata. Kakipisi, minden ruha le, gyerünk mérlegelni a helyzetet. Nem mondom, hogy mindenben pontosan betartom a lajstrombavett elveket, de ez azért csúnya. Azt mondja a szerkezet, hogy 180.1 Kg vagyok. Már megint.

Ha összeszámolom hol kellene lennem, hát nem itt... Indultam 180,4ről, heti 0.97Kg volt a kiírás, tartanom kellene 174.58nál, ehelyett vagyok 180.1... Egyhelyben toporgok, mint a fosógalamb. Nagyon el vagyok keseredve a visszaesés miatt, de nem adom fel!

Nézegettem konditermeket, elsősorban itt a közelben.

Az egy dolog, hogy nem túl olcsó, mondjuk van megfizethető, de az ilyen helyeken kigyúrmázott macsócsávók és a hozzájuk külsőleg (és belsőleg is) passzoló plázacicusok flangálnak.

No az én fejemben megjelent a kép, amikor benyitok a hyelre, ott hirtelem megáll a levegő, szinte vágni lehet a feszültséget, majd amikor közlöm, hogy nem a csinipicsa barátnőmért jöttem hanem zsírt égetni, kitör a röhögés.

Mint a röhög az osztály című örökbecsű jelenetben, Frigyesmester nyomán. Tanár Úr kérem, én készültem!

A gyenge kezdés után drágám este felvetett, hogy próbáljam ki a fülszurkálósdi módszert. Van is egy hely, ahol most viszonylag olcsón, azaz nagy kedvezménnyel lehet nekilátni. Nem mondom, hogy nem érdekel, csak van néhány kérdés a fejemben.

Tulajdonképpen bármi érdekel, amitől lefogyok. Ja nem, a varázsitalokban és a hókuszpókuszban nem hiszek. No de a zakku punk túra bevált, ősi, meg kínaji, meg nagyszerű is.

Hálásnak tűnik a dolog, hogy egy kedves emberke szépeket mond és csak annyit kell elviselni, hogy tűkkel bökdösnek. A fogyás meg magától megy... Azért nem iylen egyszerű a tempó. Olvasgattam néhány oldalon, de nincs róla közvetlen tapasztalatom. Ismerősi körben senki nem próbálta még.

Azt mesélik fórumozók, hogy a szurkálás mellett 600 kalóriás diétára állítják rá az embert. A tűk abban segíthetnek, hogy nincs éhségérzet. Sokan egyszerűen placebónak mondják a döfködést, mert a 600 kalória magában is fogyaszt. Mások arról számolnak be, hogy igaz, de a tűk miatt tényleg nem is voltak éhesek, csak folyadékot kívántak. (A folyadékbevitel fontos, abban "oldódik" a zsír.)

(Miközben ezeket a sorokat írom, épp éhenhalni készülök -pedig még a főzőcske is az én dolgom lesz ma... Akkorákat nyelek, legszívesebben letolnék egy fél marhát, hozzá egy jókora krigli seritallal...)

Sokan arról is beszélnek, hogy szépen mentek le a kilók a kezelés alatt, de amikor aztán elkezdett enni megint, sebesen vissza is hízott. Én leginkább ettől tartok, hogy amikor már közelinek tűnik a célszalag, elkezdenék visszafelé haladni -ahogy eddig bármivel amit próbáltam.

A mellékhatások nélkülinek tartott kúra alatt néhányan arról számoltak be, hogy elkezdett kihullani a hajuk a drasztikusan lecsökkentett energiabevitel miatt. Ez mondjuk engem nem különösebben bosszantana, nem vagyok kényes a kopaszságra sem.

Azt hiszem holnap felhívom őket, már csak érdeklődésképpen is, mert tényleg fúrdalja az oldalam a kíváncsiság...

Reggel elmenentünk a szép nagy sportáruházba a mozgalmi élet felszereléseit körbenézni. Kéne venni nacit, cipőt, megnézni a kütyüket, valami technikai alsó is jó volna, hogy ne az utcai ruhákat nyűjem, papucsot az uszikáláshoz. Nincs. Semmi nincs!

Láttam vizicipőt, likacsosat -amire kaptam lehurrogást, hogy az uszodába milyen már, pedig én azért elsősorban a strand uszodájához használnám. sebaj, nem vettünk.

Néztünk kalapot, de az szarul ált a búrámon.

Néztünk cipőt sétákhoz, de az én telitalpamra nincs elég széles. Az összes kibaszott cipő olyan, mintha csak a csontvázra tervezték volna.

Mindegy, itt nekem nem terem babér. Az viszont komolyan elgondolkodtat, hogy a sportszerek kiknek készülnek. Volt "elliptikus tréner" négyszázezerért, meg negyvenért is. Mindkettő legfeljebb 100 kilóig ajánlott. Most az egy dolog, hogy itt minálunk nem férne el, de hogy kapni sem lehet! Komolyan azt hiszem, hogy semmi nincs ami segítene a fogyásban. Valami olyat érzek, hogy a kövér ember rohadjon bele a saját zsírjába... 

A sok hasznosság helyett vettünk egy alighasznosságot, egy karabíneren lógó zsebelemlámpát ezerötért... Mégse jöjjünk el üres kézzel. Mármint én, mert asszonypajtásnak találtunk tök jó széldzsekit meg egy faja kis futócipőt... 

A napokban több oldalról is megkörnyékezett a vásárlási láz. Ugye az van, hogy ha magadtól nem vagy (pontosabban magamtól nem vagyok képes) megmozdulni, akkor kell kersni valami szerkezetet ami moszgásba hoz. Most épp a crosstrainer cuccokat figyelgetem interneten.

Már szinte látom is, ahogy a birodalmi lépegetőn dolgozva nézem a tévét. Viccet félretéve tényleg arra a felismerésre jutottam, hogy a kiéhezés nem jó megoldás. Szeretnék én többet mozogni a természet lágy ölén, de az utóbbi időben egyre nehezebben megy a mozgás. A fogyatkozás is deficites, inkább gyarapodás megint. 

Szeretném végre formába hozni magam legalább olyan szintre, hogy egy laza erdei séta ne verjen földhöz. Itthon jelenleg csak olyan tornagyakorlatokat tudok végezni, amik a futóművemet elkerülve dolgoztatnak meg.

• Fekvőtámasz, ami meglepő látványt eredményez ahogy a beleim lelógnak a padlóra, miközben ki van nyújtva a karom.
• Helybenfutás, aminek az alattunk lakó valószínűleg nem igazán örülne.
• Helüléses hasizom torna, pontosabban gerinc és hasfalszaggatás, ennek meg én nem örülnék annyira
• Gugolgatás, ami szégyen ide vagy oda, kapaszkodó nélkül nem megy.

Komolyan el szeretnék kezdeni valamit mozogni, és ennek jó eszköze volna egy ilyen gép. De csak volna, mert van néhány apróság. kezdjük azzal, hogy ölég drágák ezek a gépek. Meg aztán nagyok is, nem férnének el a lakásban. Aztán a teherbírásuk sem rám méretezett, vagy igen, de akkor még drágábbak.

Tényleg kezdem azt látni, hogy ez egy ördögi kör. Persze-persze, én nyavajgok -tudom. Meg a ***** ******* (romlott erkölcsű hölgyági felmenőmet) is, hogy bezzeg zabálni meg két mázsásra hízni volt eszem, most meg a kibúvókat keresem. Erre csak azt tudnám mondani, hogy lófaszt! Le akarok fogyni!

Arra nincs pénzünk, hogy konditerembe járjak. Az uszoda meg leginkább hangulatjavító intézkedés, de az 1000-1800 forintos belépőkkel az sem mondható épp olcsónak. És nem, nem zabálok annyit, hogy a normál adag feletti megtakarítás fedezné az uszikálást. Igen, sétálni lehetne, az még ingyen is van. 

Egy kiló, tíz deka... De nem le, hanem fel... Ez elkeserítő, bár várható volt. 

A sorozatos ünnepek, a hosszú hétvégék, a kilengések, vacsorák meghozták eredményüket. Ott toporgok, ahol elkezdtem és ettől nem vagyok boldog...

Reggelre megint havas minden, a tavasz sem látszik közeledni. Odakint úgy fest a táj, mint alkalmasint decemberben. Nagyon várom már a jó időt!

Lehet, hogy idén elmarad a husvét. A nyúl jelenti, hogy hótorlaszok zárják el az utat.

Legalább nem kell kurva csokit zabálni megint egy hétig!

Úgy tűnik, hogy a tavaszköszöntő kilengés meglehetősen nagy visszaesést eredményezett a normalizációs folyamatban. Az egy kis jutalom, hogy a hirtelen plussz nem torpantott meg. Nehezen, de valahogy mégis sikerült túllendülni a sokkon.

Az viszont nem tesz jót a hangulatomnak, hogy megint tél van és a következő héten is az marad. Nagyon jólesett már egy kis napfény, egy kis levegő...

Az öt napos kilengés azt eredményezte, hogy fel vagyok püffedve. Tele vannak a beleim és rengeteg vizet is sikerült elraktároznom. Tudom, hogy végre el kell kezdenem mozogni, mert az éhezés egymagában nem jelent fogyást, csak ha elkezdem a kalóriákat is égetni. Másrészt a koplalástól csak legyengülök -ezt nagyon is érzem. Meg azt is érzem, hogy lassan agyonnyom a saját zsírom. Ami viszont elborzaszt, hogy kezdek alkalmatlanná válni a legalapvetőbb funkciókra is. 

Azt vettem észre, hogy a koplalással egyenes arányban nő a fáradtságérzésem. Aztán lehet ezt a tavaszi fáradtságra fogni, de ez valami más. Kedvetlen lettem és savanyú... A besavanyodás című történet úgy néz ki, hogy tényleg savanyúvá válok. Van ebben a mi szép magyar nyelvünkben valami megfoghatatlanul pontos természetlátás. Régen nem volt olyan problémám, hogy büdös lettem ha megizzadok, ma pedig a legkisebb fizikai terheléstől is elönt a ragacsos savanykás lötty.

Gyümölcsöket eszem, de azt hiszem kell valami rásegítés is a szervezetemnek vitamin téren. Viszont azt is hajlamos vagyok elhinni, hogy a mozgás, a friss levegő és a kellő napfény alapvetően támogatja a vitaminok termelődését és hasznosulását. Lassan nincs már kifogás a szabadlevegős tevékenységek ellen. Itt a tavasz, süt a nap, jó az idő és várnak az én csodálatos erdőim.

Gyűlölöm a négyfalmagányt, és mégsem tudok kimozdulni. Néha úgy érzem magam, mint egy háborús hadirokkant. Tegnap itt ültem a gép előtt és folytak a könnyeim. Öszevesztünk a kedvessel. Olyanokat vág a fejemhez, amik igazak -ez benne a legrosszabb, de mégsem tudok tenni ellene.

Akárhogy is csűröm a dolgot, az egy kilo plussz az eredetihez képest megmaradt kakipisi után ma reggere is. Ennek tükrében azért sanyargattam magam egy hónapon keresztül, hogy majd egy kilóval legyek nehezebb a végére.

És erre nem mentség a születésnap, a családlátogatás, meg a nasi sem. Ráadásul úgy érzem, hogy erőtlen is lettem az egy hónap végére. 

Tavaszodik, javul az idő, egyre inkább hiányzik a mozgás. Attól sem vagyok boldog, hogy egyre nehezebb a járás és már néhány kilóméter megtétele után alig vánszorgok. Kibaszottul utálom, hogy konkrétan három órás bevásárlástól fáj a derekam, a hátam, a lábamat pedig alig bírom megemelni. Reggelente úgy ébredek, mint ha éjjel péklapáttal verték volna a hátamat és nehezemre esik a lábraállás... Közben úgy tűnik, hogy csak hízok a fogyókúráktól is. Naja, a kis egyhetes kilengés meg azért nem érv a +1, gyakorlatilag meg +5 kilós hízásra, mert annál nem ettem többet, mint a fogyatkozás megkezdése előtt... Ezt a tendenciát folytatva hamarosan elérem a három mázsát, aztán szépen, vagy épp csúnyán belefulladok a saját zsíromba.

Kicsit el vagyok keserdve ettől a jövőtől, már csak azért is, mert ez nem kedvez a munkavállalásnak sem. Fogalmam nincs hogy mihez kezdenék magammal, ha hirtelen felvennének valahová -amikor néhány 10 percet sem tudok álni, hogy telnének a napok a nyolc órás munkában??? Most konkrétan egy rakás füstölgő szarnak érzem magam, ahogy belegondolok a lehetőségekbe. Aztán lehet álmodozni egy bringáról, ha nincs munka, nincs fizetés, nincs bringa... Meg uszoda sem nagyon, bár azért azt továbbra is fenntartom, hogy a heti egyszer másfélé óra lubickolás sokat nem segít a felesleges 100 kilóm elhagyásában. legfeljebb csak hangulatjavító intézkedésnek tűnik. Ha nem arra gondolok, hogy milyen megjegyzéseket kell halgatnom majd az öltözőben vagy a parton. /.../ Persze ez csak feltételezés, aminek az alapja a nyárin strandolás persze...

Az addig rendben van, hogy születésnapok, hogy családlátogatás, de az azért akkor is túlzás, hogy ma délután egy kiloval nehezebb voltam, mint mielőtt nekiláttam a fogyatkozásnak...

******* ***** * ******** ******* ******* ******* *******...

Nem is hittem volna, hogy ilyen eredményt érek el mára. Eddig összesen 3,6 kilot fogytam, ami talán nem tűmnik nagy erdménynek, nekem mégis az. És már nagyon várom a tavaszt, hogy többet legyünk szabadlevegőn. 

Az biztos, hogy hamarosan el kell kezdeni az úszást, és a gyaloglást, de arra nagyon nem akaródzik rászánni magam. Azt be kell valljam, hogy ki vagyok merülve kicsit. Valahogy nincs energiám semmire. Tudom én, hogy ezen át kell esni, mert a szervezetem mégis csak ragaszkodik az extra bevitelhez, amit most nem kap meg. Én meg ha nem vigyázok, elkezd leépülni az izomrendszerem. Ezt mégsem hagyhatom annyiban!

Tudom, hogy szarul néznék ki hátulról egy bringán, de ez érdekel a legkevésbé. AZt is tudom, hogy kutya kemény dolog lenne az első időben a tekerés, de akkor is nagyon hiányzik egy bringa. A hízásom és a nem bringázás között meg kifejezetten szoros összefüggést látok. 

Az rendben van, hogy sosem voltam egy filigrán nádszál, de azért 110-120 kilóval még jól éreztem magam, gyaloglást is bírtam, és nem okozott különösebb gondot az sem, ha leugrottunk bringával Vácra, ami oda-vissza kényelmesen olyan négy óra és közel 50 kilométer volt.

Azt hiszem ma belepusztulnék egy ilyenbe. Bár akkor azt is megcsináltuk egyszer, hogy egyhuzamban lebringáztunk összesen 131 Km-t. Na az nem volt rossz, bár három napig nem akaródzott utánna az ülés.

Na kérem, a posta-gyógyszertár project +lépcső le/fel megvolt.

Azt ugye nem kell mondani, hogy az edzettségi szintem a béka segge alatt van. Azért az ötödikre felmentem egyszusszra, még csak nem is nagyon lassultam le közben. Viszont mire felértem a szívem a torkomban dobogott, a lábaim meg a leeresztett zomgorahúrokkal voltak hasonlatosak.

Gyorsan mértem egy vérnyomást is, ha már lúd -legyen kövér alapon. 142/78 -pulzus 120, majd öt perc és fél liter víz után újból: 121/83 -pulzus 113. Hát nem vagyok fitt, na.

Mivel épp az imént panaszkodtam, hogy de messzi a messzi és milyen drága, be kell valljam azt is, hogy találtam a majdnem közelben egy uszodát. Légvonalban mindösszesen 4 kilométer, Gyalogúton/bringával mintegy öt és fél kilométernyire található tőlünk! Tömegközlekedve erre is igaz a másfél óra... Milyen fura, "mi" mégis tömegközlekedübk ahelyett, hogy a seggübket felpakolnánk a drótszamárra és még egy kis extra mozgáshoz is jutnánk csak úgy kiegészítésképpen az úszás mellé. Az ára meg 1300 Ft három órára. A medencéja 33 méter hosszú.

Kerékpáron odafelé még hagyján, de a visszaút az lenne ám az igazi edzés, végig hegynek fel... Most pedig leszaladok a postára. Igyekszem majd oda vissza gyalog menni, kihagyva a liftes segítséget...

Reggeli rutin megvolt, aztán méreckedés: -1,2 Kg (az előző héthez képest), ami nem rossz. Ha még azt is hozzávesszük, hogy voltak esti túlkapások, egészen ügyes. Szeretném azt gondolni, hogy ez nem egyszerűen folyadékhiány, hanem valóban zsírapadás. Nem akarok túlzó következtetéseket levonni, de ha betartom amit kitűztem magam elé, akkor még jobban fog alakulni a dolog.

Már csak azt a fránya mozgást is komolyan kellene csinálni. Valahogy nem visz rá a lélek, hogy ilyen jégpályás utakon rójam a kilómétereket. Pedig el kell kezdeni, mert a futóművem egészen berozsdállt már.

Azt mondtam az elején, hogy őszintén és tabuk nélkül beszélek. Ime: Az azért durva, hogy egy kétórás bevásárlástól fáj a derekam és a lábam. Tegnap bevásároltunk különféle uszodai cuccokat. Úszósapi és úszószemüveg került a kosárba. Mindenki arra bíztat, hogy járjak úszni és sétáljak többet.

A séta oké, az ingyen van, de egy uszodabelépő vagy 1800 forint, vagy kétszer másfél-két óra utazás. Még az érdekel, hogy van-e olyan lehetőség, hogy orvosi javaslatra kedvezményes belépő. Nem, nem az orrom görbül, hanem állás -értsd fizetés nélkül arra kell törekednem, hogy a lehető legolcsóbb megoldást találjam meg...

Azt meg már nagyon várom, hogy végre anélkül mászkálhassak, hogy folyton egy vastag zakó képe lebegne a szemeim előtt. Elég ügyetlenül közlekedek csúszós talajon. Folyton úgy érzem, hogy kimennek alólam a lábaim. Ezzel a testtömeggel pedig igazán nem hiányzik egy alapos pofáraesés egyik tagomnak sem.

Tegnap azt akartam megtudakolni a sportáruházban, hogy tudnak-e olyan bringát ajánlani, ami kibírja ezt az elképesztő terhelést. Persze nem kérdeztem meg, mert párom korhollt miatta, mondván az a veszély most nem fenyeget, hogy kerékpárt vegyünk. Ebben mondjuk túl azon, hogy szarul esett, annyi reláció van, hogy még azt sem használnám. Legfeljebb ha kitavaszodott. Ja, meg persze az ára is probléma... Ha nem telik, hát nem telik.

Az viszont biztos, hogy nagyon utálok a karosszékben ülve keseregni a hatalmasra hízott testemen... Időnként meg elfog a kétség, hogy lessz-e belőlem még emberforma.

Hozzáfűzések:

Nem vagyok különösebben szégyenlős, az uszodában sem az zavarna hogy le kell venni a ruhát és megmutatni a hab-testemet. A reakciók már inkább zavaróak. A gúnyos és megvető pillantások sem segítenek, de a szánakozó tekintetek kifejezetten idegesítóek. Amúgy a vízben jól érzem magam. Gyerekkorom óta szeretek bármiféle vizi tevékenységet. Mondjuk amit csinálok az nem igazán úszás, inkábbcsak úszkálás.

Öt, hat évesen már tudtam úszni, a magam módján, de ez azért messze elmarad attól, amit egy sportoló úszásnak nevezne. Bár tudok mellúszni, hátúszni, gyorsúszni és ha összeszedem magam akkor még a pillangó is megy, csak 1: nem túl sokáig, 2: nem túl szépen. Ez persze gyakorlás kérdése. 

Nem tudom milyen eredményt mutat majd a második méricskélés holnap. Úgy érzem, ezen a héten nem követtem el mindent, amit csak lehetett volna. Na ez nem ilyen előre mentem magam, holnap kiderül!

Az imént egy műsort láttam a televízijóban. Egy huszonéves amerikai srácról szólt, aki nagy kűzdelmeket folytatott, hogy gyomorműtétet hajtsanak végre rajta. 210 felett járt... Aztán sikerült elérnie, majd a kontrollon nézték a súlyát. 185 kg, harmincat fogyott. 

Én meg itt rinyálok, amikor "csak" 180-ról indulok. A srác 5 hónap alatt 68 kilót fogyott. Az azért nem semmi. 

Azt nem tudom, hogy én szeretnék-e gyomorgyűrűt. Azt hiszem inkább a természetes megoldások érdekelnek. 

A vágyak elengedése nem önmegtartóztatás! Olyan ez, mint a plátói szerelem. Nem szeretem a lekvárosüveget kívülről nyalogatni. Vagy hogy egy másik kitekert mondással éljek, lehet-e a szükségből erényt kovácsolni? Azt hiszem, hogy az erény nem a lehetőségek hiányában, hanem azok ellenére mutatkozik meg.

A filozófia lecke amúgy csak arról szól, hogy tegnap valami korszakalkotót vittem végbe. A vacsoravendégeknek főztem valami nagyon finomat, én pedig tartva magam az új életformához, nem ettem belőle. Mondhatnám erényes voltam, megtartóztattam magam, de valahogy olyan természetes volt, hogy én nem eszem. Meg a főzés közben elteltem a szagokkal.

Mellesleg azt gondolom, hogy az önmegtartóztatás nem jó. Sőt igazából kifejezetten rossz. Sokkal inkább abban hiszek, hogy el kell engednünk a túlzó vágyainkat. Most ez persze így kicsit túlságosain is szofisztikáltan hangzik, de a hétköznapokban egyszerűen tettenérhető a megvalósítása. Kezdjük ott, hogy kevesebbet kell enni. A harmadik tányér ebédet hosszútávon nyugodtan tekinthetjük akár öngyilkosságnak is. Ennél persze vannak kevésbé nyilvánvaló elengedések is.

Egyre nagyobb figyelmet fordítok arra, hogy ne vegyek magamhoz mesterséges cuccot. A rengeteg "E" komponens eddig sem volt szimpatikus, most meg már kifejezetten kerülöm. Azt vettem észre ugyanis, hogy a természetes alapanyagok kezdtek elíztelenedni. A konzerv paradicsomsűrítmény mindig ízesebbnek tűnt, mint a házi. A konzerv akkor is dúsabb ízű volt mint a hazai, ha közben a jellegzetesen műanyag ízt is éreztem.

Aztán amióta nem eszem meg az ízfokozókat és állományjavítókat, azóta a friss paradicsomnak megint kezd íze lenni. Már amelyik az anyaföldön és napon nevelkedett... Nekem a nájlonházi-primőr lehet szép, de hogy abban nincs benne aminek lennie kellene, az biztos. Ugyan ez van a színezékekkel is. Azt persze nem tudom milyen kémiai hatást gyakorolnak egymásra ezek a kémiai adalékok és hogyan hatnak a szervezetünkre, de abban biztos vagyok, hogy az ítélőképességünket erősen befolyásolják.

Az ízlelés szorosan összefügg a látvánnyal. Agyunk komplex információkat dolgoz fel miközben táplélkozunk. Ha az ízfokozók, állományjavítók és színezékek együttesen határozzák meg az ételről alkotott fogalmainkat, akkor agyunk ezt tekinti etalonnak. Ebből meg az következik, hogy a természeteset nem fogja felismerni és elfogadni. Már pedig a jólakottság és elégedettség érzése leginkább nem a gyomor telítettségének eredménye, hanem egy az agyunk által generált állapot.

Ez úgy van, hogy az ember hiába eszi meg a pótlékokat, amik a szájában és ideiglenesen az agyában is kiváltanak egyfajta jóllakottság érzést, a szervezet ugyancsak hamar küldi a jeleket, mert érzi, nem kapta meg a szükséges tápanagokat. Így aztán jön újra az éhségérzet. Másik, hogy elfelejtettünk inni. Amikor az agy jelez, gyakran éhségként értékeljük a tulajdonképpeni vízhiány jeleit. Egy pohár hűvös, tiszta víz ilyenkor remekül képes oltani az "étvágyat". Másfelöl az emésztőrendszerünknek a nyáltermeléshez szüksége van a vízre. 

No de térjünk vissza a mesterségesen keltett ingerekre. A pavlovi reflex működik az embernél is. A túlízesített, de valódi tápértékkel nem rendelkező élelmiszerek csak egy időre keltik a jóllakottság illúzióját. Amikor aztán a szervezet keresni kezdi a lebontandó anyagokat, nem találja. Ilyenkor egymásnak ellentmondó folyamatok indulnak el. Ez teljesen felboríthatja a szervezet egyensúlyát. Kezdve az emésztéstől, a hormonokon át, végül pedig az immunrendszert is.

A gondolatmenet egyértelmű végkövetkeztetése, hogy ha vissza akarom szerezni a tudatom és a testem feletti ellenőrzést, akkor kerülnöm kell az agyamat befolyásoló mesterséges élelmiszerkiegészítőnek használt kemikáliákat. Igen, ha egészen konkrét akarok lenni, akkor azt állítom, hogy az "E" komponensek nagy részét be lehetne (kellene) tiltani tudatmódosító és függőséget kialakító, ezzel együtt egészségromboló volta miatt. 

Foglalkoztat az a kérdés, hogy vajh miért törvénytelen, erkölcstelen vagy hízlaló minden földi jóság.

Nem szeretem a súlycsökkentésre irányuló törekvéseket fogyókúrának hívni. A fogyás sem igazán helytálló kifejezés, de a kúra biztosan nem elegendő megoldás. Én igazából nem fogyni szeretnék, hanem elérni a normál súlyomat. Ez nem szabad, hogy veszteségként jelenjen meg a tudatomban. A veszteség rossz, az ideális súly elérése pedig jó. Abban sem hiszek, hogy a kúrák célravezetőek volnának hosszútávon. Még ha ideig-óráig eredményesek is, de biztosan nem végleges az eredményük.

Aztán vannak további kifejezések is, amiket nem szeretek. Ilyen például a bűnözés, vagy a vétkezés. Igaz, hogy a  fogyás útját pontokba szedtem és törvénynek neveztem, de ez számomra csak játék. Játszani szeretek ugyanis. A játéknak, ahogy a fogyásnak is, vannak törvényszerűségei. Abban viszont biztos vagyok, hogy az ideális testsúly kérdése nem törvényeken és erkölcsön -különösképp nem lelkiismeret furdaláson múlik. 

Sokkal könnyebb beszélni róla, mint kivitelezni. Azt mondják, hogy a folyamatos éhségérzet jó. Én már egy hete folyamatosan éhes vagyok, de nem érzem magam ettől jól. Ellenben kitartok az egy tányér ebéd kenyér nélkül...

Napi torna megvolt. Piacot körbefutni, súlyzózás a kosárral, lépcsőzés ugyanazzal...

Program:

1.§) Csökkentett kalóriabevitel, tudatos táplálkozás

2.§) Megnövelt kalóriafelhasználás, több mozgás

3.§) Hetente testsúly mérés

A fogyás nem működik a pillanat felbuzdulásából Az ideális testsúly csak az elhatározás és a kitartó akarat találkozásával érhető el. Ennek felismeréséből eredően a fogyás törvényeit az alábbiak szerint határozom meg saját magam számára. 

A meghatározott törvényeket további módosításokkal csak úgy lehet ellátni, hogy azok nem válnak megengedőbbé!

1.§) Az eddig magukban hatékony, de hosszú távon nem fenntartható diétákat összesítem. Ahogy már a bevezető időszakban is elkezdtem, kevesebb és tudatosabb étkezés! 

1.1) Kerülni kell a péktermékeket, tésztaféléket. Több zöldséget és nyersen fogyasztható táplálékot kell enni. Ügyelni kell a táplálékfajták szétválasztására (lugos-savas) Kevesebb tej, tejtermék fogyasztása.

1.1.2) Húsfélék mellé zöldség köret, kiváltképp a zsiradékban készülteknél, különös tekintettel a rántott húsra!

1.1.3) A köretnek készített salátában használható sovány sajt és tojás, de így figyelembe kell venni ezen alapanyagok magas kalóriatartalmát.

1.2) Összességében kisebb mennyiség, de több (4-5) alkalomra elosztva. Az étkzéseket legfeljebb 16 óráig befejezve.

1.2.2) 16 óra után csak nyers zöldség, alacsony cukortartalmú gyümölcs és édesítés nélküli tea (fekete/roibos/gyümölcs) fogyasztható.

1.3) Évszaknak megfelelő táplálkozás az évszak kínálta helyi lehetőségek használata. 

1.4) A csökkentett szénhidrát bevitel értelmében kerülni kell a túlzott cukorbevitelt. Tilos minden édesített és édesítőszerrel készült mesterséges üdítőital.

1.5) Tilos minden mesterséges színezékkel, adalékkal, kiegészítővel készült nem természetes úton előállított élelmiszer.

1.6) Az ételek készítésénél kevesebb zsiradékot kell használni! Sütéshez, főzéshez zsírt (keveset!), salátákhoz olajat kell használni.

1.7) A napi folyadékbevitelnek el kell érnie a 1,5-2 litert. Elsősorban vizet vagy ásványvizet (szénsavmenteset!) kell fogyasztani.

2.§) A csökkentett energiabevitel önmagában nem hatékonyan módszer az ideális testsúly elérése érdekében, ezért elemi fontosságú, hogy a bevitt energia felhasználását is növeljük.

1.1) Naponta (minden reggel) néhány perces testmozgás ébredés után, ezzel elindítjuk a vérkeringést és az anyagcserét.

1.2) Naponta lehetőleg többször (de legalább egyszer) lift nélkül közlekedni a házban.

1.2.2) Közlekedésnél előnyben kell részesíteni a lépcsőket akkor is, ha kezdetben így lassabb a haladás. A mozgólépcső nem éget zsírt!

1.3) Naponta egyszer legyalogolni a lakótelep aljára.

1.4) Minden héten legalább egy nap több órás erdei séta.

1.4.2) Lehetőleg minél többet tartózkodni szabad levegőn.

1.4.3) A lakás lehető leggyakoribb ellátása friss levegővel és napfénnyel.

3.§) Az kitartáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy az elért eredmények mérhetőek legyenek. Ezért elrendelem a heti rendszerességgel végzett testsúlymérést.