Sokan mondják, hogy a vércsoportok fontos szerepet játszanak a legkülönfélébb élettani folyamatokban, így az anyagcserében is. Régóta hallok már az ABO terv című könyvről. A mai napon kiderült, hogy a vércsoportom B.

Egy helyütt azt olvastam, hogy a B vércsoport 10-15 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki. Szülőhazáját India és Pakisztán területére helyezik a Himalája-felföldre. Túlélésüket a zord körülmények között a vadállatok háziasítása és az állandó vándorlás biztosította. Emésztőrendszerük ezért a hús és a tejtermékek tökéletes felbontásához alkalmazkodott.

Másutt így fogalmaznak: A B vércsoporthoz tartozók szinte „mindenevők", erőtelje emésztőrendszerüknek köszönhetően egészséges és változatos táplálkozás esetén lép fel náluk a legkevesebb probléma. Viszont különösen hatékonyan dolgozzák fel a táplálékokat, ami túlsúlyhoz vezethet. Ajánlott tehát a mértékletesség.

A B vércsoportú ember jól hasznosítja a tejet és szinte minden tejterméket, ez alól csak a nemes penész és az ömlesztett sajtok képeznek kivételt. A húst is jól feldolgozza ez a vércsoport. Csak a szárnyasokat (kivétel a pulyka) kell nagy ívben elkerülni. Mindenekelőtt a tyúkhús egészségtelen a káros lektin miatt. A hal, főként a tengeri hal, igen jól emészthető a B vércsoportúak számára, és a benne lévő halolaj miatt különösen egészséges. Óvakodni kell azonban a kagylóktól, rákoktól: ezek káros fehérjéket tartalmaznak. A komplex szénhidrátoknál a B vércsoportúaknak gondosan kell válogatniuk.

Hasznosítják ugyan a burgonyát, valamint számos hüvelyest és gabonafélét, de egy egész sor terméket kerülniük kell. Különösen a lencse és a kukorica káros, mert ezek negatívan befolyásolhatják a vércukorszintet. A búza és a rozs nem egészséges. A benne lévő glutén (ragasztófehérje) zavarja az inzulin-anyagcserét, akadályozza a tápanyagok optimális átalakulását, és zsírlerakódást idézi elő. Mint az össze többi vércsoportúnak, a B vércsoporthoz tartozóknak is főleg növényi táplálékra kellene áttérniük. A semleges zöldség- és gyümölcsfajták között nagy választékot találnak ideális, illetve problémamentes élelmiszerekből. Különösen egészségesek a káposztafélék. A paradicsomból azonban - akárcsak az A vércsoporthoz tartozóknak - lektintartalma miatt le kell mondaniuk.

Nem akarok itt, ezen az oldalon származástani fejtegetésekbe bonyolódni, mert nem kapcsolódik szorosan a témához, de annyit elárulhatok, hogy az elképzeléseimmel tökéletes egyezést mutat a vércsoportomról szerzett információk zöme. B vércsoport

Japánban nagy népszerűségnek örvend a vércsoportok szerinti személyiségvizsgálat, ami szerint a B vércsoportú ember erős akaratú, aki a céljaira összpontosít: ha elkezdi a feladatát, addig nem nyugszik, míg be nem fejezi. Természetesen tökéletesen. Individualista, aki a maga útját keresi és járja. Gondtalannak és vidámnak tartják. Szenvedélyes, rugalmas és optimista típus, aki azonban felelőtlen és feledékeny lehet.

A sportról azt találtam, hogy a kellemes, laza tevékenységek felelnek meg számomra leginkább. Kerékpár, séta, tenisz (tollas?) és úszás. Ebben sem látok semmi olyat, amivel ne értenék egyet.

Táplálkozás terén már nem ennyire egyértelmű a következtetés. A mit ehetek - mit nem listák nagyrészt megegyeznek mindenhol, de néhány jelentős ellentmondást azért sikerült találnom. Az biztos -amit e nélkül is tudtam, hogy számomra a szárnyasok nem valók. Különösen nem a baromfi. Lehet viszont ennem egy sor olyat, ami megfizethetetlen, de a múltban gyakorlatilag nem is ált más a rendelkezésre. Vadat, nyulat, marhát(?), bárányt, tengeri halakat. Szinte mindenféle tejterméket, kivéve a penészes és ömlesztett sajtokat. 

A hazai gyümölcsöket bátran fogyaszthatom. Ehetek kölest, zabot, rozsféléket, rízslisztet. Zöldborsót, zöldbabot, brokkolit, padlizsánt, kínai kelt, karfiolt, fokhagymát, poré hagymát, fejes káposztát, karalábét. Almát, körtét, ananászt, barackot, epret, málnát, áfonyát, bodzát, dinnyét. Vajat, halolajat, olíva és lenmagolajat.

Bármely zöldfűszert, curryt, cayenne borsot, szegfűszeget, gyömbért, köményt, kardamomot, kurkumát, tormát, paprikát, szerecsendiót, mustárt, sáfrányt, vaníliát.

Kerülnöm kell viszont a libát, a kacsát, csirkét, tyúkot, sertést. Az angolnát, az osztrigát, a heringet, a kagylókat, lazacot füstölve, tintahalat. A penészes sajtokat, az ömlesztett sajtokat és a tejjel készített fagylaltot. A kukoricalisztet, a hajdinát, kukoricát, tököt, avokádót, retkeket, paradicsomot, gránátalmát, rebarbarát, Kukorica-, repce- és szezámolajat. Minden magot és diót, a borsot és a fahéjat, gyógynövények közül pedig a komlót, martilaput, hársfavirágot, ökörfarkkorót.

Szép kis lista...

Nem csak az idő borongós, de a kedvem is egy kicsit. Amúgy tavasz, meg jókedv, csak a hétfő reggeli méricskélés ne lenne ilyen neuralgikus pont.

Megint mértem, és 179.4 Kg. tapodtat nem mozdul a súlyom. Közben az utóbbi napokban kezdem elég nyomoréknak érezni magam. Fáj a hátam, a derekam, mint ha legalább is követ pakolnék napestig. Jó volna kicsit kinyújtani a gerincemet, lógni valahol... Az egy dolog, hogy az edzőteremben a kapaszkodók nem bírnak el, de az sem épületes látvány, ahogy a pólómból előbukkan a deréktályi tartomány.

Az utóbbi pár napban elfelejtettem bevenni a vérnyomás gyógyszerem. Ma mértem egyet, mert kíváncsi voltam milyen a kemikália nélkül. 

Ha szemmel látható eredménye nincs is a mozgásnak, de a vérnyomásom úgy tűnik, hogy kezd helyrejönni. 120/89, a pulzusom 77. a második (diasztolés) érték még egy kicsit magas.

Az a bringa hihetetlen. Enber gyereke csúszik le az ülésről, feltör, nyom. Viszont kib***tam vele, nem figyeltem rá. Ellenben megnéztem, milyen ellenállást produkál legerősebb fokozaton. Bele lehet lendülni. 

Ma találkoztam az "edzőmmel" is, azt mondta már hiányolt. Igaz, nem az ő műszakjában mentem mostanában. Úgy alakult, hogy délben, vagy délelőtt jártam a teremben. 

Amúgy a bringát kicsit próbálgattam. Azon túl, hogy egy óra alatt végleges lenyomatot sikerült szereznek az ülésről, megnéztem mit bír/ok. A mágneses ellenállást fel lehet vinni 20 egységig, ami nem tudom mit jelent, de én eddig 6.-7. fokozatban hajtottam. Az sem volt rossz, de a huszas eleinte úgy tűnt, hogy baromi nehéz. Viszont bele lehet jönni, csak olyankor nem kell törődni a pulzussal...

További élmények: Hazafelé a buszon felszált két fószer. Amikor megláttam őket, még a megállóban, mielőtt a busz kinyitotta volna az ajtaját, elővettem a bérletem. Valahogy működik ez a reflex. Vagy tényleg a homlokukra van írva. Amelyik felém idnult, egy zavarodott mosollyal nyugtázta, hogy messziről "lebukott". Bérletem van, de nem kedvelem őket. de ez már egy másik történet.

A hétfőn elmaradt mérés után ma van adat. 178.3Kg. Ott totyogok, ahol elkezdtem. Az ütem szerint már 166Kg-nál kellene járnom, ami 13 Kg fogyást jelentene. Ehelyett ugyan annyi, mint amikor elkezdtem, Ezt egyszerűen nem értem. Kevesebbet eszem, többet mozgok, a súlyom meg egy tapodtat nem változik.

Azt mondják, ilyenkor belül alakul az ember fia. Vagy is bár fogy a zsír, de elkezdenek izmok épülni. Aztán ha elkezdenek az izmok rendesen enni, akkor kezdődik majd a fogyás... No de addig mi a visszajelzés,m a bátorítás? Vagy az nem jár, csak a vak hit kell?

Amúgy ezen a héten kimarad az úszás, mert a medence fölül eltávolítják a túlnyomásos kupolát. Edzésre meg azért nem mentem a héten eddig, mert hétfőn kicsit másnaposság volt, tegnap pedig egy fél napot különféle orvosoknál töltöttem. Mondjuk holnap reggel is vérvétellel kezdődik a nap.

Ma reggel elfelejtettem megmérni magam... 

 Mentem, láttam, győztem. A buszmegállóban már majdnem feladtam a 25. percben, de inkább elengedtem a három hazafelé menő buszt és megvártam a fitneszterem felé vivőt. 

Valahogy nagyon elszált a lendület, a kíváncsiság. Igazából, amikor már a teremben vagyok, nem érdekel a külvilág, Az sem, ha a kigyúrt barmok kiröhögnek, vagy sandán néznek rám. Tudom, hogy nekem sokkal több erőfeszítéást jelent őket elviselni, mint a gépeket -és ez jó. 

Csak vihogok magamban, amikor látom, hogy pózolnak az egyik picsának. Mind ugyan annak. Folyik a nyáluk, és miközben engem firtatnak -én meg rajtuk mosolygok. Ostobának és kiszolgáltatottnak tűnnek. Tele tesztoszteronnal és kéjvággyal lesik a buxákat, miközben úgy feszítenek, mint egy kangörcsös kakadu.

Fura hely ez az edzőterem...

Az az igazság, hogy kicsit leült a lendület, elveszett a lelkesedés. Ahelyett, hogy lassan elkezdene apadni a felesleg, egyhelyben toporgás van. Ma is mértem, csak úgy kíváncsiságból: 179,1Kg. 

És közben nehéz rávenni magam arra, hogy összeszedjem a cuccom, és elmenjek edzeni. Persze megyek, csak nincs ami feldobna. Olyan hiábavalónak érzem a sanyargatást. Pontosabban az a baj, hogy egyelőre sanyargatásnak érzem és nem látok igazi eredményt.

Tudom, hogy hosszú, lassú alakulás várható legjobb esetben is, de a lassú azért látható. Ami most van, az meg nem látható. Vagy talán látható, de nem mérhető... Közben mindenféle bőrbajokkal találkozom. Valószínű, hogy a törölköző az oka. Egyszer leteszem a gépre, máskor meg azzal törlöm a kiizzadt nyakam, arcom... Most pedig összeszedem magam, és a cuccom, és nekilódulok az edzésnek...

...De egyáltalán!

Hogy van az, hogy nagyjából ugyanúgy eszem mindig, kondi, bringa, úszás, és a súlyom úgy pattog, mint egy nikkelbolha? Mint minden hétfőn, most is megmértem magam: kerek 180 kiló...

Viszont az általános kondícióm valamelyest azért javult, de még messze nem jó! Ez reggelre kiderült. Két nap mászkálás után ma reggel úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger. Pedig a mászka jó volt!

A természet jót tesz testnek is, léleknek is. Csak a hétköznapok ne zavarnának össze mindent. Azon gondolkodtam, hogy kell keresni valakit, akinél fát vághatok... A hátamat, derekamat kellene megerősíteni kicsikét. Nem szeretnék roggyant gerincet!

Néhány évvel ezelőtt a jogsi orvosi vizsgálatánál derült ki, hogy olyan a vérnyomásom, mint egy zsiráfnak. Ölég magas eredményeket mértem akkoriban. Ma reggel meg hosszú idő után először vettem elő a csuklópántot. Azt hiszem, ez a mai eredmény már majdnem jó. 118/78//86os pulzus. 

Találtam egy táblázatot

(webbeteg.hu)

Valahol azt hallottam, hogy a magasabb értéknek megfelelő kategória veendő figyelembe. Gyógyszer nélkül a kóros vérnyomás fokozatba tartoztam. A ma reggeli érték az optimális sávban van, ami a súlyomat figyelembe véve kiváló eredmény! Persze ez a gyógyszerrel mért...

Tegnap estére kis időre felfüggesztettem a sörelvonást. Ennyi bele kell, hogy férjen.

Mint minden hétfőn, eljött az igazság pillanata. A napokban azt vettem észre, hogy alakulok. Mint ha könnyebben érném el az övemet öltözés közben. Mint ha valami alaki változás lenne. Nem nagy, de határozott.

A mai adat: 178,4 Kg. Meglepett! Ma reggelre ez egy kellemes meglepetés. És végre egy kis visszaigazolás arról, amit már régóta tudok. Az éhezés önmagában nem segít, a rendszeres mozgás hiányzott nagyon! Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől sokkal könnyebb lesz rávenni magam, hogy pontosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy menjek én is mindig az edzőterembe.

MIndenképpen örülök ennek az eredménynek, mert látszik a ráfordított igyekezet. Viszont az is tudom, hogy a hektikus (amikor kedvem van, akkor megyek), sport nem a legeredményesebb. Azért, hogy folyamatos és visszafordíthatatlan legyen a változás, még komolyabban kell vennem a rendszerességet.

Arra gondoltam, hogy össze kell állítani egy időbeosztást. Heti két edzőnap, egy úszás és egy alkalom, amikor csak bringázni megyek.

Hétvégén az időjárás és egyéb programok fügvényében séta a szabadban. Nyilván ezt a beosztást addig tudom tartani, amig nincs munkám. Bízom benne, hogy hamarosan megváltozik az is. 

No hát gyalog azért messze van a konditerem a megállótól. Viszont volt néhány érdekes arc a teremben. SXok dolgunk nem volt egymással, ők darab szarba sem vettek, én meg viszont. Békés együttélés.

Továbbra is a vízben érzem magam jól. Már csak meg kellene tanulni rendesen úszni. Az a koordinálatlan kapálódzás amit kivitelezek, csak nagy jóindulattal nevezhető úszásnak. Bár az kétségtelen, hogy fennmaradok a víz tetején (ezt különösebb erőfeszítés nélkül) és még haladok is. Kényelmes nagypapis tempóban, de haladok.

Ellenben egyelőre jegeljük a cardioőves fitnessz óra vásárlást. A tízezres már nem volna rossz, de ennyit csak akkor adnék ki, ha biztosan lesz mire használni. Úgy értem, ha nem adom fel ezt a mozgolódást idő előtt. Nem mondom, ha volna bringám, szó nélkül megvenném. Mégis csak jobb volna a természetben kerekezni, mint egy terembe zárva.

A súlyom viszont nem nagyon akar nekilátni a csökkenésnek. Az is igaz, hogy azért az utóbbi időben volt néhány olyan kaja, amire nem volt igazából szükség, de ha egyszer olyan jól néztek ki azok az átkozott puncsbombák, és az az illat! De a sört megálltam, azóta is a hűtőben figyel két doboz. Már vagy két napja...

Az utóbbi időben megnőtt az uszodalátogatások száma. Tegnap kettesben úsztunk. Nem mondom, hogy a kedvencem lesz a hely, de a medence nem volt rossz. És sokan sem voltak, de az öltöző az kritikán aluli. Vagy ovisokra tervezték, vagy nem tudom, de három felnőtt férfi alig fér el benne. a medence egyébként egy buborék alatt van, amit másfél hét múlva lebontanak.

Az viszont biztos, hogy a vízben legalább otthon érzem magam. Nem szeretek öltözködni, de a vízben már minden rendben van. A konditeremnél azért le kell győzzek egy nagy adag idegenkedést is. Ma elmegyek bringázni egy kicsit, jövő héten meg igyekszem két edzést és egy bringázást eszközölni. Aztán majd meglátjuk, hogy milyen lesz egyedül a teremben hosszú távon :) Még mindig félek tőle, pedig tényleg nem emberevők a gépek, megnéztem őket közelről...

Ma egy kis gyaloglást is beiktatok a bringa előtt, amivel egyrészt kiváltoma lépcsőt, másrészt meg kis mozgás a jó levegőn... Már csak az útvonalat kell kinéznem térképről.

Egy írásom bekerült egy közösségi portál fórumába, ahol kerültek hozzászólások is. A cikk ITT olvasható, nem akarom betenni mégegyszer. Most csak a hozzászólásokat adom közre, a személyiségi jogokra tekintettel a felhasználóneveket csak jelezve, nem kiírva. 

Megjegyzések - Csökkenő sorrend

• BJ-2. ápr 13:11

No akkor csapjunk a lecsóba :)

Először is a kajánál kellene kezdeni, azzal lefogy annyit, hogy eltudjon kezdeni rendesen mozogni.

A ruhákat nem igazán értem, hogy minek vele vacakolni, én is lejártam egy szál trikóba meg tréning gatyába edzeni egy kondi terembe és magasról lec@rtam sznob hülyék véleményét.

Legyútram a magamét aztán csá, akinek nem tetszett a ruhám (ami egyébként tiszta volt az ne nézzen ide)

Én is inkább a sétát javasolnám, de leginkább a lépcsőzést, ott nem csapja oda az ember a lábát a talajhoz és a terhelés fokozatosan éri az ízületeket.

Felballag az ember a 10-ikre egy héten 3x, meg van a fogyókúra és még tagdíjat se kel fizetni. 

Az edzőterem csökkentett tagdíjához kövérek számára... jól hangzik.

Van benne ráció, hiszen a világ már egy ideje feje tetején áll és egyenlőre így is a marad.

Mint ahogy támogatott tüdőszanatórium dohányzók számára és a elvonókúra alkeszok számára, holott már tudjuk jó ideje, hogy az alkoholizmus és a dohányzás okozta járulékos betegséget mennyi pénzbe kerülnek.

Talán nem kéne senkit alanyi jogon gyógyítani, aki saját maga okozta a baját, túlzásba vitt zabálással, alkohollal vagy cigivel, az gyógyítsa meg önmagát, ahogy megbetegítette.

Akkor lenne elég pénz azokra, akik télleg baleset, fertőzés öregség vagy egyéb 'külső' okok miatt lettek betegek.

• PH-2. ápr 17:12

J, megértem az érvelésed!

Mondjuk a lépcsözéshez annyit, hogy bizonyos súly felett ezt nem lehet megcsinálni mert még magától a sétától is sérülnek az izületek...ezért ajánlatos az úszás sokszor!

Számotokra a blogból nem derül ki, de az írónak nem 20kilócska feleslege van, hanem legalább 70kiló ha nem több! 

Szerintem egy túlsúlyos de a változtatásra és fogyásra elszánt embert inkább támogatni kéne, mint egy dohányzót aki azt mondja hogy "szarok bele, szívom és kész"....

Mellesleg ennyi erövel - ez a dögöljön meg mindneki aki nem egészséges- pl. abba hagyhatnánk a rákosokat is kezelni, mert a facnak teszik ki magukat rákkeltö környezeti hatásoknak és stb.stb....

A támogatást igenis jó dolognak tartanám, persze úgy hogy pl. mondjuk a kedvezményes uszodai bérletet úgy kapná a túlsúlyos beteg hogy, minden alkalommal a recepción aláírni és pecsételni a személyiével hogy ö volt ott, és egyáltalán igénybe vette az úszást, és csak egy - egy ilyen kitöltött havi "jelenléti ív" leadása után kapná a következö havi kevezményes bérletet...

De szerintem nevetséges az a hozzáállás hogy "minek zabált, dögöljön meg" én személyszerint, úgy gondolom hogy ha ez jár a drogosoknak, és az alkoholistáknak, akiknél sokszor még az idöben elkezdett terápia is késö mert már olyan szervi károsodásaik vannak...akkor szerintem járna ez a túlsúlyos embereknek is, akikböl egészséges embert lehetne faragni...dehát ugye könnyebb a másikat lealázni és azt mondani " ne zabálj bazd meg" mind mondjuk elgondolkozni azon hogy, normális hozzáállással esetleg még motiválni is lehet ezeket az embereket az életmód változtatásra...

De mindegy, elfogadom a te véleményedet is, nem gonodolkozhat mindenki ugyanúgy...

Ja még annyit hogy ami a ruhát illeti, itt nem csini cuccok beszerzéséröl van szó hanem arról hogy, a sportruha gýartók sokszor alapból csak sovány és sportos testalkatú emberekre cisnálnak ruhát...én pl. amikor keresem teniszezni felsöt, majdnem sírva fakadtam mert nagy melleim vannak és arra nem lehet felsöt kapni, mert vagy a derekam van ki belöle, vagy felül buggyan ki belöle a mellem...nem azért mert állati dagadt vagyok, de arról sem tehetek hogy nem vagyok lapos mitn az országút...nah mindegy...

• BJ-2. ápr 20:06

T :)

Igazad van... nem gondolkodhatunk egyformán.

Hálistennek nem is vagyunk egyformák, nekem pl. nem buggyan ki a mellem :DDDD

NORMÁLIS HOZZÁÁLLÁSSAL MOTIVÁLNI ARRA, HOGY FOGYJON LE???????????

Ez alatt mit értesz????

Nem akarok nagyon ünneprontó lenni, de szerintem a kedvezményes uszodabérletre erősen kétlem, hogy jelentősen megnőne a sportoló dundik száma, és csapostól ostromolnák a sportuszodák bérletpénztárait.

Ha magától nem jut az eszébe és nem érzi a szükségét a fogyásnak, akkor egy kívül álló vajmi keveset tehet.

Épp úgy mint az alkesznél, a drogosnál vagy a dohányosnál.

Mindenkinek szíve-joga annyit enni, annyit inni, annyit szívni, annyit kábulni amennyit csak akar, hiszen pont erről szól a szabad akarat vagy mifene.

Szerencsére az egészséges életmódnak már van akkora irodalma, hogy aki TÉNYLEG KOMOLYAN gondolja, az simán utána nézhet a dolgoknak és nem kell neki "megdögleni", mert túlsúlyos.

Akinek fontos az egészsége tesz érte, akinek nem fontos az nem tesz, ez a normális hozzáállás és nem az, hogy ó te édi-bédi, tündi-bündi-dundi bébi, ne eszikéljél már annyit egyem a husodat, meg futkorásszál már egy kört a szobában a kedvemért.

Mondjuk az biztos, hogy könnyebb siránkozni, meg rinyálni.

Volt egy edzőm, aki azt mondta. "Mozogj!!! Az önsajnálat, meg a háborgás, nem fogja eltüntetni a zsírt"

Aki nem tud sétálni az mozgassa a lábát, aki lábát se tudja az mozgassa a kezét, vagy a fülebotját. :DD

Valószínű, hogy sportruha gyártók nem véletlenül nem gyártanak szériában xxxxl-es méreteket, biztos nem sokan keresik.

Ha lenne rá igény, szerintem már holnap tömve lennének az üzletek, hiszen erről szól a piacorientált gazdaság.

Az a pár 'érdeklődő' meg megoldja, ha akarja, ha nem meg nem.

Mondjuk aki azért nem sportol, mert nincs ruhája, az ússzon meztelenül, lehet, hogy kedvezményt is kap.. :))))))

• TP-2. ápr 20:16

Irigykedve olvaslak benneteket.Itt falun nem igen tudunk edzőterembe menni, a gyakori úszást sem igen engedhetjük meg magunknak, mivel úszási lehetőség nincs, illetve utazni kellene messzebb településre.

A falusi polgárok sajnos másodlagos állampolgárok, joguk van mindenhez, mint a városiaknak, csak lehetőségük nincs.

• BJ-2. ápr 21:51

P :)

Engem ne irigyelj, én is falun lakom, a legközelebbi uszoda 10 kilométerre van tőlünk.

De egyáltalán nem érzem magam másodrangúnak, sőt, ahogy elnézem néha a városi életformát, dugó, zaj, tömeg, pláne nyáron még qrwa meleg is van.

Hidd el fele annyit sem ér a városi élet, mint amennyire csillog.

De maradva a témánál, falun is lehet mozogni, még jobb is, friss levegő, szép táj, miegymás.

Épp azon tűnődtem, hogy milyen érdekes dolog, hogy az emberek nekiállnak futópadon futni... BENT egy TEREMBEN, és fülhallgatóval a fülükben bámulják a falat futás közben, ahelyett hogy kimennének a szabadba.

De egy edzőtermet is simán 'össze lehet dobni'.

Egy ügyes kezű ember egy hegesztő trafóval meg egy kis vassal egy óra alatt simán csinál egy fekpadot, még egy óra alatt meg egy szoba biciklit, ha az jobban tetszik.

De a felüléshez, fekvőtámaszhoz, guggoláshoz semmi nem kell, csak szándék, ha az nincs akkor az edzőterem és az uszoda is hiába van.

• PH-2. ápr 22:12

Hmm ..J így is lehet nézni a dolgokat...elolvastam és nem értek egyet azzal amit mondasz, de tisztelem hogy leírtad a véleményedet és köszönöm:))

• ME-2. ápr 22:25

Ja még annyit hogy ami a ruhát illeti, itt nem csini cuccok beszerzéséröl van szó hanem arról hogy, a sportruha gýartók sokszor alapból csak sovány és sportos testalkatú emberekre cisnálnak ruhát...én pl. amikor keresem teniszezni felsöt, majdnem sírva fakadtam mert nagy melleim vannak és arra nem lehet felsöt kapni, mert vagy a derekam van ki belöle, vagy felül buggyan ki belöle a mellem...nem azért mert állati dagadt vagyok, de arról sem tehetek hogy nem vagyok lapos mitn az országút...nah mindegy... 

T, ha elmèsz a gyàrtòhoz, vagy megrendeled, szerintem kùldenek mèretben is ruhadarabot. Lehet, nem olcsò,de ez nem lehet kifogàs a lefogyàshoz.

èpp a minap nèztem egy màrkàs sportcèg weboldalàt, mert e gyerekim valami nadràgot szeretnènek onnan, ìgy làttam.

• IH-3. ápr 02:20

Érdemben nem tudok hozzászólni ,de elolvastam .. : Én 3 kilónál többet nem engedek magamra zabálni:)) De szerintem hajlam az van hízásra bennem is , hisz 40felett már lassul az anyagcsere. Tudatosan kell élni.Ha nem teszem pillanatok alatt jönnek rám a kilók-- ez a tapasztalat

• HL-3. ápr 02:30

J,véleménye tetszik, mert panaszkodás helyett a megoldásról beszél. Remek érvek vannak a cikkben amellett, hogy miért érné meg pl. a TB-nek anyagilag támogatnia a blogíró sportolását. Teljesen egyetértek vele, meg T-vel is... de a TB nem támogatja, akkor most mi van? A TB-n változtassunk vagy magunkon? OK, hogy mindkettőn, de melyikre fókuszáljunk? A TB szarul múködik, de --- E szavaival --- ez nem lehet kifogàs a lefogyàshoz.

• PH-3. ápr 13:38

Kösznöm mindenkinek az eddigi véleményét!

De van egy olyan érzésem hogy elbeszéltek a téma mellett: ugyanis ebben a cikkben nem arról van ill. lenne szó hogy, nem kell dagadtra zabálnia magát egyes embereknek - mellesleg azért kívánom mindnekinek hogy ne kerüljönolyan helyzetbe hogy, testi vagy pszcyhés betegség miatt elhízzon- hanem arról van szó, hogy az aki elszánja magát a változtatásra és tenni akar valamit, egészen egyszerüen banális akadályokba ütközik!

Én gondoltam hogy ezekröl az akadályokról beszélgessünk, mert egy túlsúlyos embernek a "minek zabáltál annyit???" jeligék igen kevésbbé jelentenek megoldást de még segítséget sem!

Ha veszünk egy drogost vagy egy alkoholistát azoknak millió lehetöségük van mindenféle segítségre ha megteszik az elsö lépéseket, de mondjuk ezt egy túlsúlyos ember nem mondhatja el...

Ez a " dögölj meg mert dagadtra etted magad" hozzáállás meg olyan hogy, ennyi erövel mondjuk azoknak se adjanak kedvezményt akiknek szervi bajuk van mindjuk gerinc bántalmai vannak, mert a francért csinált olyan munkát amibe belerokkant....

Ami a ruhát illeti, pedig pofátlanságnak tartom azt hogy, mondjuk egy normális testalkatúl egyszálbél emberke elmegy a sporturházatiba és kap magára 5-6ezerért egy tréning ruhát, én meg - ha nem is vagyok dagadt- de utazzak kilómétereket, meg futkossak utánna, meg rendeljek meg egy ruhadarabot három áráért csak mert pl. 95E a mellböségem....

Sajnos azért azt látom hogy az az általános felfogás hogy hogy,azt aki elszánja magát a fogyásra, segítség helyett, inkább általános lenézéssel, és " fizess vagy dögöl meg" mentalitással fogadják...szomorú....

Mellesleg számomra a blogból az jött le hogy az illetö már túl van azon hogy elszánja magát, vagyis ö már tesz azért hogy fogyjon, csupán az idevezetö rögös utat írta le..és én erröl az útról akartam beszélgetni...

• sza-3. ápr 19:32

Nekem is J véleménye tetszik,akkor is ha tükröt tartott elém,mert az igaz,hogy hiába lenne olcsóbb az uszoda bérlet,akkor se mennék,pedig nagyon rámférne,és mérges is vagyok magamra a lustaságomért.De egyszer csak neki állok.

• sza-3. ápr 19:33

Ahelyett,hogy kifogásokat keresek...

• PH-3. ápr 20:54

Még egyszer itt pont hogy nem a kifoglásokról hanem a lehetséges megoldásokról van szó!

És sajnos egy bizonyos súlyfelesleg felett nem megoldás a " fussá, meg guggolj" mert tönkremennek az izületek és komoly egészségkárosodás léphet fel...

• sza-3. ápr 21:06

Az igaz,de már tényleg annyi információ van erről,hogy lehetetlen,hogy ne jussanak hozzá akiknek szükségük van rá.A ruhához nehezebb az biztos.

• HL-3. ápr 22:57

T! A két probléma valós, amit a legutóbbi hozzászólásodban említettél. 

Az egyik a társadalom közönyös vagy negatív hozzáállása. Ez valóban szomorú, de egyfelől egyáltalán nem igaz, hogy a túlsúlyosak ebből a szempontból rosszabb helyzetben lennének, mint akik az alkoholról vagy a drogról akarnak leszokni. Sőt a társadalom mindenkivel szemben ilyen, aki csinálni szeretne valamit, hogy jobbá tegye a saját vagy a környezete életét. Csodaszer nincs erre sem. Hiába írjuk le annak a 10-20 embernek, aki olvassa ezt a cikket és az utána következő beszélgetést, hogy milyen rossz ez a hozzáállás, a társadalom gondolkodását ez nem fogja megváltoztatni. Nincs más módszer, mint túllépni a társadalom közönyén és csakazértis, vagy keresni olyan közeget, ahol támogatják az embert céljai elérésében. Létezik ilyen.

A másik probléma is valódi, de nem várhatjuk el egy ruházati kereskedőtől, hogy ugyanannyiért áruljon egy túlsúlyosnak szánt ruhát, mint egy azonos fazonú "normál" méretúnek szántat. Hiszen több az anyagköltség, és kisebb a felvevőpiac, ezért kisebb sorozatgyártás éri csak meg, stb. Központi forrásból lehetne ezt támogatni, de arra meg várhatsz... Itt sincs más megoldás, mint tudomásulvenni a nem fair körülményeket, és azokk ellenére elérni a célunkat, ami a blogíró esetében a lefogyás.

• TE-3. ápr 23:28

Sajnos nagyon nehéz a jó étvágyú", hízásra hajlamos embereknek segíteni. Én is hízásra hajlamos vagyok, de 2010. januártól elegem lett magamból...:)) A nagy elhatározást, tett követte, a tettnek pedig - 13 kg az eddigi eredménye... de nincs még vége.

Fejben kell dönteni, mit akarunk. Mit ehetünk. Aztán pedig egy őrűlt akaraterő. Idő hiány miatt ... nem sportolok, pedig kellene. Az összes sport amit végzek: az otthoni takarítás, kerti munka, kerékpárral járok dolgozni és egésznap rohanok. Ennyire tellik. Nincs bérlet, nincs sport ruha gond. 

Az viszont nagyobb gondot okoz, hogy ami egészséges kaja annak ÁRA van! És ezekből a kajákból kellene még a családnak is főznöm minden áldott nap... 

Kedves blogíró.... a hűtőt ürítsd ki, kapcsold ki. Minimális kaja mennyisség, kenyés, tészta, cukor a kukába.... és több liter ásványvíz. Meglátod hamar lemennek a kg, mint ahogy azt gondolná az ember.. Remélem neked is sikerül, akár hány kg-nál is tartasz!!

• PH-4. ápr 13:25

Ezzel a nem enni módszerrel csak az az egy gond van, hogy addig mennek le a kilók amíg az ember úgy él mint egy aszkéta, aztán meg duplán jönnek vissza...

Alapvetöen mindent lehet enni és mellette fogyni is megfelelö mozgás mellett!

Én fogytam már úgy huszon kilót hogy közben ettem sütit, csokit is, és mindent teljesen normálisan, kenyeret és egyebeket....de mozogtam is sokat... - ezt csak úgy én jegyzem meg mellékesen.

• HL-4. ápr 16:14

Zs! Amennyire igazad van a hozzászólásod első felében, hogy az egész egy döntésen múlik, annyira nem tudok az utolsó bekezdésben leírt táplálkozási tanácsoddal egyetérteni. Egyrészt azért, amit T is ír, hogy nem az éhezés a megoldás. Másrészt az ásványvizet ajánlani 2010-ben, amikor már csak az nem tudja, mennyi szemét van benne, aki nem akar odafigyelni rá... Persze ha megoldod, hogy váltogatod a márkákat, és kizárólag üvegben szerzed be, vagy rendszeresen újratöltöd ásványvízzel a műanyag palackokat, akkor OK. Én élő emberről nem tudok, aki ezt csinálná.

• TP-4. ápr 18:13

J! 

Véleményem marad, és nem vagyok irigy ember.

• TE-4. ápr 22:24

Kedves T gratulálok, az nagyon szép eredmény!

Nem arra gondoltam, hogy semmit ne egyen a szerencsétlen, én sajnos magamról tudom, hogy mennyire hízékony vagyok és mi az a kaja ami rajtam marad. 

Én nem ehetek mindent, mert pont azoktól hízok. Ezért írtam a blog írójának is, hogy a kaja mennyiséget kell visszafognia és mivel nem tudom hány kg-nál tart.... egy alapos orvosi vizsgálat sem ártana neki. (labor!)

Pár leadott kg után pedig már a mozgása is könnyebb" lesz.... (de ez csak az én véleményem) 

• BJ-tegnap 12:26

P:)

A enyém is marad :)) és te írtad, hogy irigykedve olvasol :)

De ha nem vagy irigy ember annál jobb.

Minden jót mindenhez :D

• BM-tegnap 19:23

Sajnos Magyarországon nem veszik"súlyos"problémának ,a SÚLYOS GONDOKAT!Lenézés,megvetés,gúny...ez jellemző az emberekre,és az orvosok nagy többségére is.

Ha lemegy a túlsúlyos ember az edzőterembe,hát ..ennyi erővel a dzsungelbe is bemehetne...megfagy a levegő,fintorgás ,beszólogatás.SEGÍTŐSZÁNDÉK???Ugyan..Csak a filmeken..Hát kérdem én ,akkor ,hogy merjen oda menni?Pedig az elhatározás-az első lépés megtörtént..

Igen,lehet otthon is edzeni,DVD-re..de nagy túlsúly esetén(ahogy T is írta)már gondok vannak az ízületekkel.!Itt lenne szükség ugye bár arra a bizonyos,személyi edző segítségére.Mondjuk meg az igazat..!Sokkal jobban mutat az edző,egy bomba csajszi mellett,mint egy 100 kg-os izzadó nő oldalán...

Szerintem van segítség a számukra...de jó Magyar mentalitás szerint,ez az elérhetetlen kategóriába tartozik.A megoldás neve:GYOMORGYŰRŰ..Első körben tökéletes segítség lenne..orvosi ellenőrzés mellett,diéta,és jöhet a testmozgás...S aki nem működik együtt az orvossal,no én azzal fizettetném ki az árát.Most 400 000Ft körül van egy ilyen műtét ára.Szerintem a túlsúlyos emberek 1-2 % -a engedheti meg magának,hogy ezt kifizesse,mikor napi megélhetési problémákkal küszködnek.Hogy akkor miért kövérek?Sajnos a nők nagy része a problémák elől az evéshez menekül(pótcselekvés),míg a férfiak az alkoholba fojtják a bánatukat-ezt felmérések bizonyítják.

Nem hiszem el,hogy nem érné meg az Egészségpénztárnak,finanszírozni a műtétet.Mert ugye a túlsúlyos ember előbb utóbb minden egyéb betegséget is "összeszed" -cukorbetegség,magas vérnyomás,ízületi problémák,mentális betegség...és ezek vonzatai.Ezekre a betegségekre a gyógyszert már finanszírozzák,és a műtéteket,vizsgálatokat is.Nem hiszem hogy ha felszámoljuk,akkor kevesebbe kerül.Nem lenne jobb ,mindjárt a problémát, az elején megoldani?Mert ezek az emberek ,előbb-utóbb munkaképtelenek lesznek..Így viszont elég hamar,egészségesek lennének,és egy csomó bajt is kiküszöbölhetnének,időben.

Persze ez csak valós túlsúly esetén,és nem a +3 kg "pingvinháj"leadásakor lenne jó.Mondjuk +20 kg felett.A betegnek pedig igen is kötelessége lenne ,együtt működni az orvossal,diabetikussal.

Hát eddig ennyi. Azt sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, bár van abban igazság, amiket írtak a kommentelők.

Ragadjunk le a rengeteg irodalomnál, ami fellelhető. Aki olvasott már hasonlót, az tapasztalta, hogy minden második könyv ellentmond az előtte levőnek. A harmincadik ilyen után akár el is lehetne kezdeni az éhenhalást. Természetesen az összes könyv írója tudja a tutit, amiből következik, hogy az összes többi egy fabatkát nem ér.

Azt hiszem, hogy alapvetően sokan nem értik amiről beszélek, persze azok meg azt mondják, hogy én nem értem amiről ők... Jogos, mindenkinek a maga problémája a legkeserűbb. El is gondolkodtam rajta, hogy veszek egy agregátort, vasat és padot heggesztek, vagy szobabiciklit...

Jajj, egyet még, a gyomorgyűrü. A kütyü ára ~400.000Ft, a műtét ára is ~400.000Ft, az összesen már ~nyolcszázezer... szinte ingyen van

No hát azt hiszem, nem is kezdem elemezgetni a többit, készülök a mai edzésre :)

A hét tanúlsága: Úszni jó!

A vidéki húsvét úgy telt, hogy a szokásos családlátogatás mellett most még befigyelt az uszoda is. Végre felavathattam az úszónadrágomat, úszósapkát, szemüveget. Szombat, vasárnap reggel úszással indítottuk a napot. A teljesítményem mondjuk elhanyagolható, első nap 700, másnap 900 métert úsztunk, kellemes nagypapás tempóban.

Tulajdonképpen jólesett, és az öltöző sem izgatott különösebben. Az mondjuk vicces, hogy a torna és az uszi után mindkét karomat elég alapossan érzem...

Múlt héten elkezdődött az edzés, egyik nap az edzővel, másikon pedig csak a kardiobringán. Holnap lesz a következő és egyben utolsó edzős nap, de már az elején biztosított, bármikor bármiben szívesen segít.

No de ha már hétfő, méricskélés. Az most igazából nem nagyon érdekel, hogy a súlyom megint csak felfelé ment. Most épp 181,5 Kg, bár nem reggel mértem. Azt nem mondom, hogy zabáltam, de távplról sem volt fogyókúrás a hétvége és még néhány sör is lecsúszott a három nap alatt.

Érdekes gondolatolatok körvonalazódnak bennem a fogyással kapcsolatban a világ működéséről.

Ha azt mondom, hogy a világban valami nincs rendben, akkor arra gondolok, hogy valami nincs rendben a világgal. Lefordítva ezt az én problémámra: A sportolás lehetősége annak számára a legelérhetetlenebb, akinek a legnagyobb szüksége volna rá. Nekem a mozgás létkérdés (volt, most sokkal inkább mint akkor, és majd lesz újra).

Az edzőm utánnaérdeklődött, még a gyártó képviselőjével is felvette a kapcsolatot. A cardiogépek (elliptikus, futópad, bringák) nem az én súlycsoportomra vannak méretezve. A mechanikus (húzós-tolós, súlyzós) gépeken kívül szinte semmit nem használhatok a fitnesteremben. Egy bringa van, és egyelőre kevéssé zavar, hogy mocsok kényelmetlen az ülése. Legalább az van.

Már a mozgás elkezdése sem hétköznapi feladat, ha valaki vágósúlyban van. Még kevésbé egyszerű a szükséges cuccok beszerzése. Ki gondolná, hogy egy nyomorult tornaruha is másfél hónapos utánnajárást igényel, a tornacipő vásárlás pedig felér egy kisebb csodával. Egyszerűen az én méretemre nem készítenek ruhákat, vagy ha mégis, akkor azt aranyárban mérik.

Elérhetetlenek a sportszerek is, mert kereskedelmi forgalomban kizárólag az átlagos, vagy az alatti súlyú játékosok találnak maguknak eszközt. Megkaptam már a miért nem futsz vagy sétálsz szemrehányást... Mondhatnám, hogy no comment, de abból nem érthető, hogy miért is. Hát azért, amire tegnap jötttem rá az egyetlen számomra elérhető cardiobringát hajtva.

Ha felülnék egy valódi bringára (-és itt most tételezzük fel, hogy szupererős és szuperkönnyű anyagból készül, ergó nem egy pedálos rigaváz), sokkal nagyobb ellenállást kellene legyőznöm, mint a gépen a zsírégetéshez szükséges szint. Ugyanilyen a futás vagy a séta is. Főleg betonon az van, hogy minden lépésnél hozzáverem a lában a talajhoz, ami az egyébkénz is túlterhelt csontokat, izmokat, inakat és izületeket még alaposan meg is kalapálja. Ezzel szemben mondjuk az elliptikus tréneren, vagy sífutógépen az a helyzet,. hogy a talp végig érintkezik a taposófelületen, így a felszabaduló energiák nagyrészt a mozgásra fordítódnak és nem vesznek el a becsapódás keltette rezgésekben. Ergo sokkal többet és hasznosabban tudnék gépen sétálni, mint az utca kövén.

Na nem panaszkodás ez, csak elgondolkodtam azon, miért is van ez így. Igazából semmi bajom nincs, minden értékem rendben van a súlyom ellenére is. Persze kevés mozgás és satnya, nyeszlett izomzat, alacsony szintű anyagcsere, talán lassú is. Egy kis magasvérnyomás az van, de kezelve. Viszont nincs se cukor problémám, se a koleszterinnel bajom. Egyelőre! Nekem most ez a mozgás azt jelenti, hogy ne is legyen. Tudom, hogy a táplálkozást is meg kell változtatni, de elsősorban akkor is a mozgás hiányzik. Meg zavar, hogy kihalok egy laza kaptatótól, és szaggat a derekam, leszakad a bokám, stb. Na...

Csak azt nem értem, miért néznek rám olyan nagy kerek szemekkel, ha ilyen kövéren beállítok, hogy most akkor egy kicsit mozognék. Miért nem lehet kedvezményesen igénybe venni alkalmas sportlétesítményeket. Nem akarok odaköltözni, csak mondjuk hetente másfél, két órácskát aktívan eltölteni a lehetőségeimhez képest. Hát fura akárhogy is nézzük.

Már csak azért is, mert ha nem mozgok, és cukorbeteg leszek, és levágják a lában és tolókocsiban ülök majd, akkor megyek kopogtatni a TB ajtaján, meg az önkormányzatnál, meg ahonnan csak pénzt remélhet a bódogtalan, meg a rengeteg államilag is finanszírozott gyógyszer és kezelés, meg vizsgálatok és egyéb egészségügyi ellátás, ami sokkal többe fog kerülni, mint amibe most kerülne egy kibaszott kedvezményes uszodabérlet, vagy TB támogatott "fitnes" bérlet. Szóval fura a világ, és erre nem magyarázat az sem, hogy miért nem gondolkodtam eddig erről, és miért nem gondoskodtam a mozgásomról addig, amig csak megelőzés lett volna önerőből... Hiszen megelőzés ez is, méghozzá önerőből, csak sokkal magasabb kockázatok elkerülésére, mint a normál esetben egy átlagos "játékosnál".

Mellesleg az is érdekes, hogy fogalmam nincs hová vihetném a gyerekemet, hogy rászoktassam a mozgásra, sportra, vagy a rendszeres testedzésre. Nem nagyon tudok valóban működő, és elérhető áron igénybe vehető szabadidőközpontról, ahol kiélhetők a fölösleges energiák, ledolgozható a mindennapokban lerakódó stressz, meg az úszógumi.

Eltűntek a grundokról a focipályák, pingpong asztalok, tollasozásra alkalmas gyepek, meg a felszerelt játszóterek. Normafánál van az egyetlen olyan tér-rét, ahol láttam mókuskereket és lengőpallós folyosót. Ezek teljesen eltüntek lakókörnyezetünkből. Sok a fitnesterem, alakformáló stúdió, szépségszalon lézermasszázszsírleszívóval meg akkupunkturás fogyasztológia, csak a mozgásra nincs tér és idő. Pedig nagyon igaznak találom a régi mondást: Akinek nincs ideje az egészségére, annak majd lesz ideje a betegségére...

No hát kérem alássan, hazaértem edzésről. Nem mondom, hogy nem volt fura, mert az volt, de helyenként még élveztem is, ami nagy szó.

Kaptam kölcsön kardio övet, edzőtől meg órát hozzá. Majd hozzá kell szoknom néhány kifejezéshez. Olyanokat hallottam, hogy pulzuscéltartomány, vagy mi. Következő edzős alkalom jövő kedden, de addig is bejárkálok majd bringázni. 

Ja igen, egy kardio gép van, amire felülhetek, egy nem túl kényelmes bringa, de az is több, mint a semmi. Viszont sosem gondoltam volna, hogy én egy fitnessteremben fogok előfordulni... Érdekesen érzem bent magam, mert eleinte azt lestem, hogy ki les. Aztán meg már nem figyeltem erre, bár nem is voltunk sokan a teremben.

Na jó, tényleg jobban esett a mozgalom, mint gondoltam volna... Fél óra dumcsi az elején, aztán másfélórás laza, de azért kellemesen fárasztó munka... Finom volt!

Készítem össze a cuccokat, símogatom a ráncokat a lelkemen -igen, egy ilyen kövér embernek is van olyan valahol mélyen a zsír alatt.

179,4 -nem hangzik jól...

Teljesen leált a megfogyatkozásom, pedig igyekszem nem zabálni, már csak szénsavmenteset iszom, lehetőleg nem vacsorázok, de ez a súlyomra úgy tűnik nincs nagy hatással. Múltkor az edző azt mondta, csak attól fogyott egy tanítványa 10 kilót, hogy elhagyta a szénsavasat -bár nem szénsavasból meg napi négy literrel fogyasztott...

No de semmi pánik, nem kellenek a negatív gondolatok, a gyomrom után elkezdem a testemet is gyötörni, csak jobb belátásra tér... A szombati séta elég jól érződik a vádlimban. A derekam ugyan kevésbé fáj, de az is igaz, hogy többet ücsörögtem menet közben*... (* remek képzavar -HK)

Egy nyolcvan körüli házaspár futott el mellettünk  az egyik padnál. Nagyon jó volt nézni őket, hogy ebben a korban ilyen iramot tudnak tartani. Azt kevésbé volt jó átgondolni, hogy ha én most így,. akkor lesz-e olyan korom?

Holnap, vagy holnap után lesz az első edzés. Várom is, meg nem is. Ahogy közeledik, úgy kezdek egyre inkább stresszelni tőle, pedig nem kellene. Csak nem fognak hangosan hahotázni ahogy csetlek botlok a teljesen ismeretlen térben. A sandán nézést pedig máe megszoktam, az nem lesz idegen. 

Ki kell üríteni a fejemben lerakódott sok negatív gondolatot. Tavaszi agytakarítást kell végrehajtanom a gondolataim között. Igyekszem pozitívan szemlélni a helyzetet, és a benne kínálkozó lehetőségeket -már amennyire tőlem telik. 

Nemrég hallottam, vagy olvastam valahol egy tanácsot a 600 kilokalóriás diétához. Annyit ehetsz amennyit akarsz, azt eszel amit akarsz, akkor eszel amikor akarsz, egyet kell csak betartani:

ne nyeld le...

Elmentünk a lazasétálós körre. Mivel nem reggeliztünk, ezért a síháznál vettünk kaját. Van ott most egy kis változás, lett egy lakókocsibüfé.

Megvettük a kaját és ahogy leültünk enni, körénk gyűlt egy nagyjából húsz fős brigád. Nordicwalking edzés előtt. Az egy dolog, hogy meg kell beszélni az edzés menetét, de miért az egyetlen foglalt asztal körül, amikor van másik hat? Mialatt a csoportvezető beszélt, a siserehad azt bámulta, ahogy eszem/eszünk. nem odapillantva, hanem tüzetesen vizsgálva. Néha olyan érzésem volt, mintha az állatkertben nézték volna az etetést. Nagyon utáltam, nem szeretem ha néznek, vagyis inkább bámulnak evés közben. Volt néha olyan, akihez legszívesebben odamentem volna, hogy esetleg kér-e egy falatot -csak mert látom, hogy nagyon elbűvöli a lángosom...

A séta amúgy nagyon jó volt, csak meglepő a cipőben séta. Valahogy egészen más, mint a bakancs... Igen szokatlan volt. Nem is emlékszem, mikor voltam utóljára erdőtjárni cipőben. Lefelé menet találkoztunk egy nyugdíjas csoporttal, akik a turaverseny útvonalát tévesztették el egy pöppet. Amit mondtam nekik, azt meg nem akarták elhinni, és végül nem is azon az úton mentek, amit mondtam nekik. Mondjuk nagyjából egy pillanatig sem érdekel.

Kicsit meg vagyok ijedve, hogy bírom majd a rendszeres kiképzést. Mire hazaértünk eléggé szaggatott a derékom, meg a bokám, lábfejem és a térgyem... Edződni kell a francba, nagyon punnyadt vagyok.

A macinaci bevált, kényelmes, a cipő nem annyira, a jobb talpam nem létező boltozatának az oldalát (mondjuk úgy: belső talpél) nyomja...

Ha minden jól megy, akkor kedden háromkor kezdődik a mozgalmi élet.

A fitnessteremben furcsa, de végülis érthető kérést kaptam. Menjek el a háziorvoshoz, aki kiad egy igazolást, hogy javallja a felügyelt edzést. Persze én sem örülnék, ha a kondigépeimen találna szívinfarktusban elhalálozni a kedves vendég... Mindegy, azért akkor is fura.

Ami visziont érdekes, és ezt előre tisztázni kell, hogy mi a célom ezzel a mozgalmi élettel. Biztosan eredményez egy kis alakulást a szervezetemben. Anyagcsere, életrekelő izmok, fokozódó vérkeringés, nyirokérrendszeri működés fokozódása, ilyasmik. Meg talán egy kis feszesedést is lesz itt-ott, de nem az a célom, hogy most aztán atomragyúrt macsót faragjak magamból. 

Egyszerűen azt szeretném, ha egy kis mozgás is kerülne a mindennapok szürke, unalmas egyhangúságába. Azt még nem tudom, hogy társaság is, de ez hamar ki fog derülni. Annyit akarok csak, hogy ha felülök egy bringára, akkor hagyjanak tekerni egy órát mondjuk. Vagy sétálni egy sífutógépen. A zsírégetés legfeljebb adalék a jóhoz, de én tökéletesen megelégszem azzal is, ha kicsit bejáratódik a futóművem, hogy egy 12 kilóméteres egyenes terepen művelt gyaloglás ne szaggassa ki a tüdőmet és a végére ne érezzem azt, hogy itt a világ vége.

Kurva szarul esett, amikor mellettem a nyugdíjas bácsika elrohant, miközben én folyton azt néztem, hová tudom biggyeszteni a puhos seggem. Mozogni akarok egy kicsit. Nincsenek nagy elvárásaim, ami a kilókat illeti. Nem várom, hogy most aztán varázsütés és hirtelen csoda történjen. Nem mintha nem hinnék a csodákban...

Az egy kicsit azért bánt, hogy itt is csak a személyes beszélgetésen derült ki, hogy az egyik gépet nem használhatom -mert tönkremenne, a másikat is csak óvatosan, a harmadikról meg majd kiderül... Amit igazán szeretnék, az a sífutógép -de hülyén hangzik. Azért pont azt, mert az igazi gyaloglásnál amikor a lábam lekoppan a földre, az eléggé megerőlteti a bokámat, térdemet. Azt várnám a géptől. hogy mivel a terhelés folyamatos, tehát a talpam folyamatosan érintkezik a taposófelülettel, ezért legalább ezt a becsaódás keltette rezgést ki tudom küszöbölni.

A bringa mondjuk nem mozgat meg annyi részt belőlem, mint a sífutó, de azért az is mozgat. Ráadásul egy olyan izomtömeget, ami még megvan, csak lassan elerőtlenedett. Ezeket a gépeket itt sem fogom tudni használni(?)... Pedig fogom (hahaha).

Ma elmegyek a háziorvoshoz, ad "igazolást", csinálunk egy EKG-t, aztán felhívom az edzőt, hogy megbeszéljük a kezdő időpontot. Szimpatikus, csak egy kicsit túl szangvinikus jellem. Mondjuk a hivatásához kell is... Ja és a szememet dícsérte, meg hogy mekkora lélek, meg ilyenek. Ekkora testben bizony nagy lélek fér el... és most egy kicsit meg van szeppenve, mint amikor először ment oviba, iskolába vagy kung-fu edzésre...

(És hogy egy pár szót a lábról is beszéljek, ha már ez a bejegyzés címe: A gyaloglást két fertályam nem bírja. A lábam és a derekam, ez biztosan jelentkezni fog itt is. Majd ki kell találni rá valami okosat -ahogy mégiscsak elviselik majd az erőltetett igénybevételt.)

Hiába magyarázom, hogy nem, egyszerűen félek a teremtől, a bámulóktól, a kudarctól -nem tudom mitől. Pedig biztosan nagyon jó tanácsokat fogok kapni az edzőtől, meg táplálkozási segédletet tán, meg edzéstervet, meg ilyesmiket...